Tegnapokkal ezelőtt

Nincs
átjárás,
egyik
erő
kioltja
a
másikat,
sárgult
üzenetek
az e-falon,
kitartó
némaság-fátyol,
mintha
nem lenne
út,
széthulló
mozaik
a távolodás,
nekem ugyanazt
jelenti
most is,
mint
mindig;
csak keresem
a szavakat,
várom,
hogy szobádba
léphessek,
de addig
keringés
a lebegő árnyakkal,
álomtalan
éjszaka
kipontozott
sarkaiban
kitör a gondolat,
mit szürke kéz
présel
a falhoz
szorosan,
s benyomja
zöngétlen,
titkos repedések
közé,
félúton
elmúlik az
igazság,
pergő vakolat
ujjaim között.

Talán elköltözött,
vagy csak új
ruhát öltött a vágy;
perceg még,
aztán elhallgat,
s csak a
fájdalom
marad.

Láng Kitti

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Láng Kitti

Tovább a kategóriában: « Kósza Gondolatok Füge »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned