A Költészet napjára – 2017.

Összegyűltünk, ahogyan évente.
A fény ma gyérül, közel az este.
Csak nézünk, hogy ledől minden oltár:
a tegnapi bolsi mára polgár;
kapar, aki el sem jut a vágyig.
Mi meg nem rég temettük Eszterházyt,
és megint uszulnak ordas eszmék.
Borzadunk, vajon holnap mi jön még?
Vajh, a méreg, ami közénk hatolt,
megöl-e majd? Szabadon írhatol?

Mécset gyújtunk az eltávozottnak,
bár a sorok bennünk iszonyodnak,
hiszen épül, amit meghaladtunk:
az Ős Patkány megint rág mirajtunk;
kórt terjeszt újra hamis gondolat,
és csak szaporítja a gondokat.
Neved tűzi az is zászlajára,
aki gyalázatot hoz hazádra,
de olvasunk még, ismerjük neved,
van magyar, aki éli versedet.

Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned