Vetetlen álom

Nézd, nyoszolyám vetetlen,
akárcsak az álmom,
fényed selyme átfolyik,
szűz fehér ruhámon.

Koldushajnal csókjai,
pillámon mint lepkék,
elvisznek a semmibe,
mintha nem is lennék.

Nézd, nyoszolyám vetetlen,
vállamon csillagpor,
reményt lopok az éjtől,
minden pirkadatkor.

Utoljára frissítve:2017. június 01., csütörtök 11:33
Vaskó Ági

Önéletrajz

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem.

Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.

Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.

Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg.

Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba.

Könyveim címei:

  • Hajnalfényű gondolat,
  • Illanó idő,
  • Csendből fakadt.

Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.

A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Olvad a hólepel csendóceán »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned