Vetetlen álom

Nézd, nyoszolyám vetetlen,
akárcsak az álmom,
fényed selyme átfolyik,
szűz fehér ruhámon.

Koldushajnal csókjai,
pillámon mint lepkék,
elvisznek a semmibe,
mintha nem is lennék.

Nézd, nyoszolyám vetetlen,
vállamon csillagpor,
reményt lopok az éjtől,
minden pirkadatkor.

Utoljára frissítve:2017. június 01., csütörtök 11:33
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Maglódon születtem, jelenleg is ott élek.

2010 óta foglalkozom komolyabban versírással.

A 7torony és az ArsSok irodalmi portálon publikálok rendszeresen.

Az antológiák mellett, két önálló kötettel is rendelkezem.

Címük: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő.

Szeretem, ha egy versnek ritmusa, dallama van, és ha kötött versformát ölt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Olvad a hólepel csendóceán »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned