Vetetlen álom

Nézd, nyoszolyám vetetlen,
akárcsak az álmom,
fényed selyme átfolyik,
szűz fehér ruhámon.

Koldushajnal csókjai,
pillámon mint lepkék,
elvisznek a semmibe,
mintha nem is lennék.

Nézd, nyoszolyám vetetlen,
vállamon csillagpor,
reményt lopok az éjtől,
minden pirkadatkor.

Utoljára frissítve:2017. június 01., csütörtök 11:33
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Tovább a kategóriában: « Olvad a hólepel csendóceán »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned