Induló vonatok, fényképezőgéppel

elképzelés volt, amit egy életre szántam.
nem csak úgy, hogy mára megfogom a kezed.
hanem hogy őszes hajszáladról éveket olvasni
nézni ahogy közös ablak alól nőnek ki vurstlik,
játszóterek.

nem, nem belőlünk.
nem úgy, hogy smink alatt a sírás.
sem hogy kontroll zé: ölelés.
vagy parasztvakítás.

hívő az, aki a vonat után a peronon ott marad.
nem tudni miért, de sokszor szemébe megy emlék.
fut a szíve, pedig négy fal között
őrlődik s őrködik felette
a stabil meg-nem-történtség.

gyereket várni
nem a mindent felzabáló rothadástól szeretnék.
levendulás esküvőt
nem csak fecsegő kabócákkal, üres széllel.
a te illatod keveredjen benne el az enyémmel.

minden vesztés ostoba.
bástyákat húz bástyák köré a szigorú kétely.
áttetsző és törik minden, mint az üvegház.
a kozmoszhoz képest
annyira semmi ez, mint leírni ezt a verset.

gazdag vagyok, mint minden vak
mert szemedben elvihettem szemem.
mert tudhatom, hogy
abban a mindent elnyelő fényképezőgépben
egyszer Isten összeolvasott két nevet.

( elteszem játékaim. a peronon ne legyenek útban.
elteszem s még elhiszem: minden jó s jól van. )

Utoljára frissítve:2017. október 04., szerda 07:09
Markovics Anita

Pécsett születtem, itt élek jelenleg is.
Informatikus, grafikus, francia nyelvtanár és szakfordító vagyok, e mellett még fotózással és újságírással foglalkozom.
Megjártam több helyen az irodalmi és informatikai szerkesztő pozíciót. Jelenleg egy országos zenei honlap számára írok cikkeket és koncerteket fotózok.
Tinédzser korom óta foglalkozom szépirodalommal. Kezdetben főként a vers körül forgott az érdeklődésem, manapság a próza felé is kacsintgatok: novellák és mesék is születnek tollam alól. 
A saját utamat járom minden téren, ahogyan versben is: erős képi világgal rendelkező, érzékeny, egyéni hangvételű versek jellemzőek rám, ezekkel igyekszem a kortárs nőirodalmat erősíteni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Markovics Anita

Tovább a kategóriában: « Guillaume Apollinaire József Attila »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned