Csontváry Kosztka Tivadar

Vásznat szövetni óriásit
és a végtelenre fölszögezve,
mi legbelül világít,
úgy festve rá akárha lenne.

Elporló tárgyak múmiáit
fénnyel itatva át s teremtve
múltat, melyet a Vágy irányít
és csúsztat át egy más jelenbe,

ahol álomból faragva minden
lónak és lovasnak a teste.
Ám a Cédrus tőrt szorítva billeg,
s törött angyalszárny feszül
a szálkás vakkeretre.

 

Utoljára frissítve:2017. május 05., péntek 21:57
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « A tánc vége Fernando Pessoa »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned