A tánc vége

A világ azonnal táncra perdült,
midőn a tiszta szándék elferdült.
Fekete ruhában libbent hosszan,
tudta, így sokakat jól felbosszant.
Keringett tovább a bevált pályán,
férgesült gyümölcse életfáján.

Egyre csak hajlong, kecsesen lépked,
gonoszságával még mindig kérked;.
Vonaglik kéjjel, hazug reménnyel,
vágyakat röptet, játszik szegénnyel.

Hiába fátyla, látszik az arca,
eldől a Jó és a Sötét harca.
Halálba nyargal, gyorsul a ritmus,
keserv az élet, kiszáradt citrus.
Szédülten ájul száraz avarba,
lelketlen teste már kifacsarva...

Utoljára frissítve:2017. június 01., csütörtök 11:12
Kutasi Horváth Katalin

Kutasi Horváth Katalin

1968. november 21-én születtem Budapesten. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán szereztem első diplomámat 1990-ben, azóta tanítok, több mint két évtizede középiskolai magyartanárként. A Bölcsészkaron 1999-ben diplomáztam. Szabadidőmben szenvedélyesen járom és fényképezem a természetet. A Magyar Turista c. lapban évek óta rendszeresen publikálok. Három éve, hogy szépirodalmi műveket írok. Bár újabban egyre több versem születik, sokáig főleg csak prózát írtam. Két novelláskötetem (Kóborló emlékeim, Lélekhálózat) és egy verseskötetem (Kiszakadva) jelent meg idáig. Az antológiák mellett a Kláris Újságban és a Képzeld el… folyóiratban jelennek meg írásaim rendszeresen. Büszke vagyok a Kláris Nívódíj II. fokozatára, valamint a Kortárs Magyar Irodalomért Díjamra.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kutasi Horváth Katalin

Tovább a kategóriában: « Altamira Csontváry Kosztka Tivadar »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned