Altamira

nem ügyelve
semmilyen szabályra
lebben a kéz
s egyetlen lendülettel
megfesti a gerincet

lüktetni kezd a kő

márt alakul a szarv
a szügy a láb
féleleme  zabolázza
a rettegett bölénybikát

hátralép
nézi az állatot
melyet úgy ejtett el
hogy emlékeiből
összerakott

itt-ott javít kicsit
lekapar
elsimít

a fáklya csonkig égett

indul
de visszalép
s festékes tenyerét
egy lapos kőre nyomja

(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)

 

Utoljára frissítve:2017. május 05., péntek 21:54
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Egyek vagyunk A tánc vége »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned