Logo
Nyomtatás

Hontalanul

Falevél vagyok, ágról szakadt
árván sodródó falevél,
ki elhagyta fáját ahol született,
most tépi, viszi messzire a szél.

Nincsen gyökerem és nincsen szárnyam,
se maradni se menni nem tudok.
Viharoktól függök teljesen,
a sors dönti el, hová jutok.

Nem hiszem mégsem, hogy hiába élek,
testem majd puhán betakar
fázó bogarat, csúszómászó férget
hol hantom lesz a puha avar.

Utoljára frissítve:2017. június 01., csütörtök 11:08
Kondra Katalin

Kondra Katalin vagyok. 1975 április 28-án születtem Csíkszeredában. A sors adott kezembe tollat, írni autodidakta módon tanultam. Irodalom iránti rajongásom odáig fajult, hogy kilencévesen már magam is próbáltam írni. Évekkel később, egyik alkotásomat megmutattam az irodalomtanáromnak, akinek az volt a véleménye, hogy átírtam egy Petőfi verset. Ezen akkor megsértődtem, ma már bóknak veszem, mert azóta nem csak verseim, de prózáim is sorra megjelennek különböző antológiákban, internetes felületeken. Hiszem, hogy a belőlem születő gondolatok nem hiábavaló szavak csupán, hanem megmutatják az élet, a lét egy-egy vidám, vagy éppen szomorú darabkáját, érzéseket és új gondolatokat ébresztenek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondra Katalin

© A Hetedik, minden jog fenntartva.