Kiskocsma blues

Vörösbort kortyoltunk testeset,
gyertyaláng imbolygott részegen,
odakinn szurokszín este lett,
parázslott bennünk az érzelem.
Gomolygó füst úszott - nem zavart,
Pier’, egy szép sanzont énekelt,
- csodás volt éjjel a Szajna-part -
bús dala, senkit sem érdekelt.
Mellettünk vén költő verset írt,
s bájait kínálta kurtizán,
- arcára rúzsával kenve pírt -
lehajolt - s nem volt épp úrilány.
Csókod az ajkamhoz lágyan ért,
fülembe dúdoltál búgva, dalt,
mint nászlázú lepke, lámpafényt,
a szívem szeretni úgy akart.
Jeges és kihalt a Szajna-part,
messzire sodort az árva sors,
hallgattam volna a kocsmazajt,
de ahányszor mentem, zárva volt.

Utoljára frissítve:2017. május 31., szerda 14:27
H. Gábor Erzsébet

H. Gábor Erzsébet

1951-ben születtem Sarkadon.

Egészen kisgyermekkorom óta írok. Banktisztviselői állásommal párhuzamosan, újságíróként éltem „kettős” életemet.

Önálló köteteim: Tűzmadár (verseskötet  20l4 )

                         Őrizni kihűlt kályha melegét (novelláskötet 2017)

Több közös kötetben, és kb. 30 antológiában olvashatóak a verseim, novelláim. Négy,  NET-es irodalmi oldalon is jelen vagyok verseimmel, írásaimmal. Az Élő Magyar Líra Csarnokában szerkesztőként tevékenykedem.

Legfrissebbek a szerzőtől: H. Gábor Erzsébet

Tovább a kategóriában: « Gipsz Jakab Ateizmus »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned