Törpekirály


Foltokként haladnak el messzi tájak,
Zöld cseppjei sárguló lelkére vigyáznak.
Itt-ott belepiszkít a harmóniába
A világ ura, a lét törpekirálya.
Balzsamozza tetemét, ünnepel rajta,
Evilági féreg, a legrosszabb fajta.
Belepiszkít a zöldbe, fakítja kékjét,
Nincsenek erők, kik őt számon kérjék.
Haragszik magára, elnyomja mélyen,
Ég felé néz, hogy vele helyet cseréljen.
Kívánja a Napot, s kívánja a Holdat,
Irigykedve nézi a bűzlő halottat.
Nem szereti színeit, átfesti táját,
Óceánunk kékjét, létünk ibolyáját.
Nézem tovább a foltokat, a tájat,
Ahogy cseppjei lelkére vigyáznak.
Folyton belepiszkít a harmóniába,
A lét ura, a világ törpekirálya.

Utoljára frissítve:2017. május 31., szerda 14:17
Diana Soto

Spanyolországban élek és alkotok. Vegyészként végeztem el a tanulmányaimat, azonban az irodalom rögös útjain kötöttem ki. Két verseskötet büszke tulajdonosa vagyok, emellett történelmi drámám is megjelent és elnyerte a legjobb történelmi ihletésű dráma díjat 2016-ban. Az írás önkifejezés és szenvedély, egy belső láng, amelyet nem lehet elfojtani.
Versek mellett a mesék és regények különös világa is magába szippantott, így jelenleg két regényen és két mesén is dolgozom további köteteim és drámáim mellett. Ez év májusában lát napvilágot Az akasztott király című drámám és az év folyamán új verseskötetem is. Kedvenc témám az emberiség és a társadalom kritizálása. Írás mellett érdekel a fényképészet és a búvárkodás, szeretek olvasni és túrázni is. 

Legfrissebbek a szerzőtől: Diana Soto

Tovább a kategóriában: « Bosszú egyik a másikát »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned