Tor

A köd vet árnyékot, vagy az árnyék vet ködöt?
Ezen gondolkodtam, lépteim számolva,
fel és felsandítva a láthatatlan Holdra,
a Szerencs utca és a Dugonics között. 

Alig szuszog, gondoltam, teste oly kövér,
s ha, mint a kés, úgy szúrna a lámpa fénye,
tán nem is horkanna a húsoknak eme terebélye,
s tán a redők közül nem is csurogna vér.

Aztán mégis cseppent. De nem, az nem eső volt,
arcomon szaladt végig a szürke ér,
lassan gurult bennem a sejtelem, s beért,
megszúrt disznó, a köd, volt ez a remegő, holt. 

Most és itt kimúl, hisz már visít, kapar s jajong,
bámulom, ahogy zuhan, zuhan felém,
s, ahogy újra és újra átszúrja a tőr, a lámpafény,
Úristen, nekem most félre kell ugranom.

Két ház között, az aszfaltútra robban,
hatalmas, öngyilkos, fájdalmas tetem,
sajnálat nem jön a számra, erőltetem,
és sírni sem fogok a mostaninál jobban.

Vékás Sándor

Bemutatkozás

Vékás Sándor (1972, Debrecen)

1990 óta írok verseket, novellákat. Írásaim korábban különböző napilapok irodalmi mellékleteiben, jó ideje inkább a világhálón jelennek meg. A kétezres évek közepén a Magyar Elektronikus Könyvtár két illusztrált gyermekversemet ajánlotta az akkor induló International Children's Digital Library: ICDL (en.childrenslibrary.org/), azaz a Nemzetközi Digitális Gyermekkönyvtár figyelmébe, ezzel alapozva meg a gyűjtemény magyar nyelvű részét. Munkáim az utóbbi években elsősorban honlapomon (www.vekas.hu), mostanában leginkább a Facebookon (a Vékás Sándor írásai csoportban) jelentetem meg. Tagja vagyok a Szecsődy Péter vezette írókörnek, jelen vagyok több internetes irodalmi fórumon. Jelenleg első verses kötetem 2016-os kiadását készítem elő.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vékás Sándor

Tovább a kategóriában: « Anyu nincs itt DAL A FALAKRÓL »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned