Megváltoztathatatlanul

Magyaráztam neked korokról és evolúcióról,
a fejem szines csiszolatokkal volt tele.
Az ember nem megtéríthető. Mindaz, amit gondol,
fejében marad, amíg el nem jön tele.

Még emlékszem a tizenöt éves korom tavaszára,
akkor nyílt előttem ki ez a színes világ.
Nem volt szükségem külső hitre, reményre, imákra,
tudtam, hogy eljössz. Egyre csak vártam terád.

Most tavasz van odakint ismét, és árad a fény;
azóta a régi óta bizony elmúlt egypár évtized,
és akármilyen szép is a csillanó remény,
ma már semmilyen feltámadásban nem hiszek.

Megmaradtak nekem az evolúció, a kövek, és korok,
de már nem emelnek túl a lét keservein.
Én maradtam keserű, csalódott, mogorva, és konok.
Hajamra havat lassan a tél dere hint.

Utoljára frissítve:2017. május 29., hétfő 22:19
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « Foglalás Szünidő »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned