Te, pillanat!

Csak egy hangulatnyi verset érsz,
csak azt a néhány sornyi kis maroknyi port,
amit már nem kavar se szó, se szél,
amitől lassan mállva, tántorogva múlsz.

Porlepte tárgyak, időkapszulák,
hegyekben oly kacér szemét,
lám az idő megállhat, buták
voltunk, hogy nem láttuk mi rég.

És itt állsz. Tovább tartasz. Fogva. Élsz, nem élsz?
Az újjam végighúzom: rajz a koszra.
Nem tudom, hogy vajon sajdulsz, vagy zenélsz,
de ha zenélsz, hát biztos a sóhaj a kotta.

Szegény pillanat, látom, mégsem állsz!
Mint a visszaforgatott kerék, nyikorogsz,
tán a dallam is megvan, amire jársz...?
Jársz? Dehogy! Vonulsz és menetelni fogsz.

A barna port letörlöm, de homlokomra és
ruhámra kap. Viszem magammal ki futva,
a dallamot riadtan dúdolom, kevés,
hogy csak nézni akartam, semmit se tudva.

Bírkózás ez. Ruhámon egyre több a por.
Négykézláb mászom előre, húzva vissza,
az induló meg itt dobog, belém hatol,
tisztán sem lehetek talán már többé tiszta.

Gyere velem végtelen pillanat!
Menjünk együtt inkább a kozmoszba fel!
Hagyjuk itt a rozsdás vágyakat,
hogy a holnap ne a tegnapban múljon el!

Vékás Sándor

Bemutatkozás

Vékás Sándor (1972, Debrecen)

1990 óta írok verseket, novellákat. Írásaim korábban különböző napilapok irodalmi mellékleteiben, jó ideje inkább a világhálón jelennek meg. A kétezres évek közepén a Magyar Elektronikus Könyvtár két illusztrált gyermekversemet ajánlotta az akkor induló International Children's Digital Library: ICDL (en.childrenslibrary.org/), azaz a Nemzetközi Digitális Gyermekkönyvtár figyelmébe, ezzel alapozva meg a gyűjtemény magyar nyelvű részét. Munkáim az utóbbi években elsősorban honlapomon (www.vekas.hu), mostanában leginkább a Facebookon (a Vékás Sándor írásai csoportban) jelentetem meg. Tagja vagyok a Szecsődy Péter vezette írókörnek, jelen vagyok több internetes irodalmi fórumon. Jelenleg első verses kötetem 2016-os kiadását készítem elő.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vékás Sándor

Tovább a kategóriában: « Nyomolvasó Anyu nincs itt »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned