Ma győztél

 

Mondd,
miért sajnálod
a lehulló lombokat?
Bánatod ágyba szegez;
ma csak a paplan,
mi melegít?
Kulcsod van mindenhová,
mégse laksz sehol;
világot készültél hódítani,
és ma győztél,
ha a vécéig elérsz…?
Tudsz-e változtatni bármin,
míg el nem fogadtad olyannak,
amilyen?

Utoljára frissítve:2017. április 06., csütörtök 17:50
Fabók Endre

Gyermekkoromban sok mindennek láttak. Festő leszek, színész, építész… 17 évesen azután jött a diagnózis: Sclerosis Multiplex. A hegyek, a korlátok magasabbak lettek, a szép remények pedig lassan felaprózódtak. Ma már boldoggá tesz, ha beszélgethetek.
Nem volt vágyam, hogy valaha „költő” legyek. Verseket akartam írni; - hangra. Mi a vers: - szerintem – Egy olyan megkomponált, tömör, tartalmas szöveg, ami a csontjaink szöveteibe képes beenni magát. Ritmusa van, dallama; csak ezek után vagyok kíváncsi a metaforákra, a metonímiákra, a rímekre.
A látásom mára lehetetlenné tette számomra az olvasást. Persze akadnak olyan írások, amik megérik a fájdalmakat.
Amit leszögeznék: Költő nem vagyok Egy (most már) férfi vagyok, aki szeretne értelmet találni a maga létezésében. Ezért alkotni próbál; és e kísérleteit megosztja Veletek, remélve hogy így vagy úgy, de hasznotokra lehetnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned