Jelmez-ember

 

Te ne akarj súlyokat,
a lábad már remeg.
Pedig nem hordozol mást,
csakis az életed.

Az életed, amiről
másoktól hallottál,
és amíg ők beszéltek,
te szépen játszottál.

Használod a szavakat,
s ők téged használnak,
banánjait dobálva
az élet majmának.

Jelmez-ember lettél, s az
életed is jelmez.
Mondd csak, tudás kellett-e
egyáltalán ehhez?

Utoljára frissítve:2017. május 09., kedd 14:45
Sitku Róbert

1980-ban születtem. Tizenegy éves koromtól írok. Sokáig csak írtam, mert jött, mert kellett, mert nem volt más választásom. Majd publikáltak is az AKIOSZ Kristály című kiadványában, okleveleket és díjakat kaptam ott. Kiadtam egy kötetet 2014-ben, A hallgatás tornyai címmel. Az írás önfeltárás és öneltemetés, kiáradás és elvonulás, lényegre tapintás és összezavarodás, előrelátás és hazugság. Az egyetlen lehetőség arra, amire nincs semmilyen lehetőségünk.  Legalábbis nekem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sitku Róbert

Tovább a kategóriában: « Tavasz van Még »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned