Húsvéti óda

1.

Lehet, kevés voltam
nagyon. Örömnek, búnak
hiábavaló, de mégis: igaz.
Hamisan sose szóltam.
A könny, mely bánatom kísérte,
kristállyá merevült arcomon,
s a megfagyott, sötét égboltról
csillagok zápora hullott rám;
elömlött rajtam a fogyó hold
márvány, hideg fényű halála –
s míg ébredést kért a feltámadás,
A világ a Megváltót nem találta.

Pedig jöttére várt az álmos világ!
Ébresztőt fakaszt rügyben a nap,
s a szivárványba burkolódzó viharkabát
tavaszi záport fog ég alatt.

2.

Az úton a Kedves bandukol
lóbálva kezét, mint aki ráér,
felmosolyog az égre vidáman,
s arcán táncolva éled a fény.
Ugye, te is látod, amit én?
Ugye a tavasz neked is dalol?
Egy ritmusra ver a szívünk
s zubog a testünkben a vér.
Látom, már nem vagy egyedül:
válladra egy szelíd kéz simul,
s míg végigkísér utadon,
a szivárvány foszló színeiben,
megmártózol valahol.

3.

(Tudom, túl sok voltam neked;
márciusban a nap hevült,
áprilisra elégetett,
májusra minden fény kihűlt.)

4.

Nem kell, hogy lásd, ha visszanézel,
hogy szakad vízesésbe a táj -
ahol a Feltámadás ült reménykedve -
s egy emmausi névtelen tanítvány.

Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is...

Tovább a kategóriában: « Búcsú Tamás mondja »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned