Ember-jelmez

Vajon megadtam magam,
mint a megalkuvó
vagy a lábam elé hull
le minden, mint a hó?

Vajon olvasni tudok
a keréknyomokban
vagy kísértetként élek
én is a romokban?

Mindazt, ami felesleg
magammal hordozom
vagy hagytam már rég és nem
toldozom-foldozom?

Óriásként élek vagy
régen eltévedtem
egyre jobban szűkülő
ember-jelmezemben?

Utoljára frissítve:2017. május 09., kedd 14:45
Sitku Róbert

1980-ban születtem. Tizenegy éves koromtól írok. Sokáig csak írtam, mert jött, mert kellett, mert nem volt más választásom. Majd publikáltak is az AKIOSZ Kristály című kiadványában, okleveleket és díjakat kaptam ott. Kiadtam egy kötetet 2014-ben, A hallgatás tornyai címmel. Az írás önfeltárás és öneltemetés, kiáradás és elvonulás, lényegre tapintás és összezavarodás, előrelátás és hazugság. Az egyetlen lehetőség arra, amire nincs semmilyen lehetőségünk.  Legalábbis nekem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sitku Róbert

Tovább a kategóriában: « virradat után Tavasztánc »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned