van lakásom
lépcsőházam
kapum utcám
városom
de fényben is úgy
mozgok akár
a föld alatt

WANTED

üvöltik amerre járok
szobákra szögezett
házfalak

mondják
szemüveges kopott
mindig-kalapban- alak
pedig a nyugalom alatt
célokat gyalul a dac
bennem távoli óceánok
sós-szagú csokra
és minden kikötő mögött
versek nyüzsögnek
akár a halpiac

minden mólón
ugyanaz a kendő vagyok
mely nekem integet
tolvajként megfutok
vagy kincsekkel érkezem
nem tudja
senki sem

Utoljára frissítve:2017. május 05., péntek 16:22
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Radnóti Miklós Reggeli dal »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned