Logo
Nyomtatás

Három napig

Ütöttem, csúfoltam, húsát téptem.
Istenkáromlónak kiáltottam.
Leköptem, töviskoszorúval koronáztam.
 Megöltem, majd meghaltam vele.
Farostok szorították magukba a szeget,
S én vérben áztam,
Vérben léptem,
Elátkoztam,
Földet és eget,
Mindeneket.
Három napig sírban holtan,
Három napig elárultan,
Három napig elárvultan,
Hullottam részeimmé.
Aztán megnyílt a sír,
Többé nem vagyok.
Az élet karjában örökre elhalok,
A mindenség felett
Csak a sóhajok
Lebegésében foszló múlt vagyok.
 Jelenné vált a jövőm,
Feltámadássá kárhozatom.
A sír elgurult kövébe zártam,
Egóm és áldozatom.
Kegyelem vérében mostam arcomat,
Tiszta lettem, mint a hó.
Nincs bennem idő s térszerű szerkezet,
Nem vívom már sajátos harcomat,
Melyben színész a rossz és a jó,
A mindenség felold és eltemet.
Átírja álomból álommá álmomat,
Majd kezdet leszek és a vég,
S mindez semmiség,
Hisz újjá lesz teremtve föld és az ég,
Ropogva múlnak el a napok,
A földi pőreség
És én csak vagyok, aki vagyok,
Velem tágul a mindenség. 

Istenes Tibor

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Istenes Tibor

© A Hetedik, minden jog fenntartva.