- Írta: Szoboszlai Judit
- Kategória: Versek
- Megjelent: 793 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
A peronon
hideg volt
sárga sállal takarta be
nyakát a hatos villamos
fázós tekintetét
beleszúrta szemembe
forróteás szeánszon
csokis kekszre
éhezett – talán
láttam szemében a vágyat
a sínekre hullatta könnyeit
én meg csak álltam a peronon
értetlenül - bután

Szoboszlai Judit
Kálmánházán tanítok magyart és matematikát.A számok irreverzibilisek,folyton rendre intenek:kapok tőlük hideget-meleget.Az igazi szerelem nekem, a szó! Minden formáját szeretem betűtől a szövegig,szövegtől a betűig:hallani,írni,kimondani,megízlelni,tapintani,megszagolni...
mert "liliomként"hagyják,hogy kitépjem belőlük a színt is akár,mégis újranövesztik ágaikat,hogy mi belőlem hiányzik,kiegészítsék gyönyörű szirmaikkal.
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Szoboszlai Judit
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned