A peronon

hideg volt
sárga sállal takarta be
nyakát a hatos villamos
fázós tekintetét
beleszúrta szemembe
forróteás szeánszon
csokis kekszre
éhezett – talán
láttam szemében a vágyat
a sínekre hullatta könnyeit
én meg csak álltam a peronon
értetlenül - bután

Szoboszlai Judit

Kálmánházán tanítok magyart és matematikát.A számok irreverzibilisek,folyton rendre intenek:kapok tőlük hideget-meleget.Az igazi szerelem nekem, a szó! Minden formáját szeretem betűtől a szövegig,szövegtől a betűig:hallani,írni,kimondani,megízlelni,tapintani,megszagolni...

mert "liliomként"hagyják,hogy kitépjem belőlük a színt is akár,mégis újranövesztik ágaikat,hogy mi belőlem hiányzik,kiegészítsék gyönyörű szirmaikkal. 

Legfrissebbek a szerzőtől: Szoboszlai Judit

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned