Piramis-gyűlölet

Leülünk, még mint jó barátok,
koccintunk, jólesik a bor.
Szemedben mély fényeket látok,
villog a szeretet alól.
Emlékszel mikor…? s én emlékszem,
rég volt és mégis oly közel.
Kezed vállamon, egy fényképen,
másikon karod átölel.
És most hogy vagy? – Ezeknek hála,
kicsit fut nekem a szekér.
Amazoknak meg csüng a nyála,
alvadna bennük meg a vér.
Minden, mi rossz, belőlük árad,
gyilkos mozdonyuk ránk tolat,
köpd le őket, ha van még nyálad,
rohadjon meg a gondolat
nyúlós agyukban – ez a trended,
s hordod, dobálod a követ,
magasodik most már tebenned
piramissá a gyűlölet.
Leültünk még, mint jó barátok,
két régi pajtás, valahol,
de már csak egy idegent látok.
Keseredik számban a bor.

Hámori István Péter

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Hámori István Péter

Tovább a kategóriában: « Nekem e földbe A peronon »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned