A versírás, nekem

Nekem a versírás játék,
lépkedés hideg tűzön.
Ihletett órámban, tán még
lábam kapkodva űzöm.

Nekem a versírás sport is,
akadályfutó verseny.
Adok magamnak fórt is,
csak hogy lehagyjon versem.

Nekem a versírás fix pont,
akár a munkás a gyárnak,
betűkkel megtömött diszkont,
ahol szavaim várnak.

Nekem a versírás börtön,
itt már magamra hagynak.
Boldog éveim töltöm,
s mindent szabad a rabnak.

Nekem a versírás templom,
fedetlen fővel lépek,
lehalkítom a hangom,
lenyűgöznek a képek.

Nekem a versírás élet,
megszédít minden perce.
Bizonyítja, hogy élek,
s kész vagyok mindig versre.

Nekem a versírás fekhely,
melyen szenvedve alszom,
ahol majd remélem egyszer,
kisimul végül arcom.

Hámori István Péter

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Hámori István Péter

Tovább a kategóriában: « Koldusbölcsesség Nekem e földbe »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned