bennem akkordok zajongnak

bennem akkordok zajongnak

duzzadnak irgalmatlanul

mint sáskahad ha kel zabál

s pusztítva elvonul

két öklöm még mindig

rothad mint a lepra foglya

barát vagy ellenség az

ki unja vagy megcsókolja

nem számít meddig ketyeg

az idő mellkasomban

messze innen tornyok nőnek

máshol meg éhhalál van

halld s temesd magad – mondják

kezükben kés fejük

balra billen

ha ölsz ne szívvel tedd

mint kiben lobogó erény

zizzen

mit bánom hány kohóban

izzik tüzessé vert fegyverük

én állom a sarat s nem én

leszek ki halált mond

ellenük

vállam dagad mint a vert ezüst

egy sosem volt büszkeségtől

a hold a csillagokkal hál

s mit bánja ki él s ki az

ki leöl

veresre gyúrta magát a hajnal

még két izzó tenyeremben is

fenn még csillagok lógnak

s arcul ver a maró szél

innen is – onnan is

Utoljára frissítve:2017. április 08., szombat 11:33
Sánta Zsolt

                                                 Rövid önéletrajz

        Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.

    Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.

      Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sánta Zsolt

Tovább a kategóriában: « Megmaradtam Határtalanságra vágyva »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned