Emberit tenni

Kezdetben voltam én,
mint a többi állat.
A lét oltott belém
titkos szagmintákat.

Ismeretlen lelkem:
tiltott selyempárnák.
Közöttük az engem
felhasító szálfák.

Aki óv és szoptat,
utóbb tőrt döf belém.
Egy kavargó oldat
a tudat, az enyém.

Végül lettem ember,
mentem, mendegéltem.
Utam végén tenger,
de még el nem értem

az Isten szélmalmát,
az örökké őrlőt.
Kígyót és szép almát,
csomót és zsebkendőt,

a megköthetetlent.
Mert akartam bírni,
mi úgy kell és mi szent:
jót, emberit tenni.

Nagy Antal Róbert

Bemutatkozás

Nagy Antal Róbertnek hívnak.
1974. március 25-én, Keszthelyen láttam meg a napvilágot.
Pedagógus vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a gyenesdiási Kárpáti János Általános Iskolában 12 éve dolgozom, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozom.

A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, nyári táboroztatás, pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat.

A párommal és gyermekeimmel Keszthelyen élek.

Egyik kedvelt időtöltésem az írás. Elsősorban versekkel próbálkozom. A próza távolabb áll tőlem. A helyi lapban (Gyenesdiási Híradó) írok néha 1-1 cikket.
Első verseimet diákújságokban publikálhattam. A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Kaláka internetes folyóiratban jelentek meg.
Aforizmákat is írtam. Egyszer ezeket is meg szeretném jelentetni.

Tovább a kategóriában: « 1. Változz át, Kafka! »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned