Emberit tenni

Kezdetben voltam én,
mint a többi állat.
A lét oltott belém
titkos szagmintákat.

Ismeretlen lelkem:
tiltott selyempárnák.
Közöttük az engem
felhasító szálfák.

Aki óv és szoptat,
utóbb tőrt döf belém.
Egy kavargó oldat
a tudat, az enyém.

Végül lettem ember,
mentem, mendegéltem.
Utam végén tenger,
de még el nem értem

az Isten szélmalmát,
az örökké őrlőt.
Kígyót és szép almát,
csomót és zsebkendőt,

a megköthetetlent.
Mert akartam bírni,
mi úgy kell és mi szent:
jót, emberit tenni.

Nagy Antal Róbert

NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely)
 
Gyenesdiáson tanít, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozik.
Versei eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Pannon Tükörben, a Palócföldben szerepeltek.
Egy kötete jelent meg 2018-ban Félidőben címmel.

Pedagógusként rendszeresen szervez irodalmi foglalkozásokat, író-olvasó találkozókat iskolája tanulóinak.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

Tovább a kategóriában: « 1. Változz át, Kafka! »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned