1.

A fák lombjába
lyukakat harap
a felhőtlen, június
esti ég
retinámba kap
az ócska, szomszéd
ház lámpája
hiányzol,
de már nem
könnyes
szívdobbanások
között,
csak tompán
és fel-felsejlően
csak tétován
mosolygom azon,
hogy nem
tudom, mi vagy
nekem, ikerfelem
miért is foglalkozom
veled?
Nem tudom,
csak sejtem
sejtegetem,
hogy ami jó
lett volna nekem,
de soha senkitől
sem kaptam
meg
beléd
tuszkoltam
gyúrtam
leheltem,
te x+1. Lelketlen.
Te, álomkép most már
ne moccanj,
a valóság vállon koppant,
mert nem létezel.

Láng Kitti

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Láng Kitti

Tovább a kategóriában: « Költő / nő Emberit tenni »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned