Múlt kor

Maszkot cserélget, átírja magát.
Birtokot szerez, földeket ad át.
Büszkén zászlót bont, keresztet aggat.
Mit ma lobogtat, holnap szétszaggat.
Ábelt csodálja, Káintól tanul.
Fent ragyog: csillag, meglapul alul.
Tanulni tőle, tudni belőle,
hogy medvebőrre iszunk előre:
nem lehet. Kevés, mert mindig van és.
Megint a régi, rozsdaette kés.
Hazám ismeri, megtörtént sokszor,
hogy rá legyintett. Tán jön egy oly kor,
mikor nem kísért rosszlelkű szellem.
Nem temetetlen. Nincs kétely bennem:
a fény kisöpri, de árnya az a
„hazafi” foglya, és visszahozza.
Mindig sebet tép, szaggat az agyar.
Vadkanos múltad, makkszagú magyar!

Nagy Antal Róbert

Bemutatkozás

Nagy Antal Róbertnek hívnak.
1974. március 25-én, Keszthelyen láttam meg a napvilágot.
Pedagógus vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a gyenesdiási Kárpáti János Általános Iskolában 12 éve dolgozom, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozom.

A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, nyári táboroztatás, pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat.

A párommal és gyermekeimmel Keszthelyen élek.

Egyik kedvelt időtöltésem az írás. Elsősorban versekkel próbálkozom. A próza távolabb áll tőlem. A helyi lapban (Gyenesdiási Híradó) írok néha 1-1 cikket.
Első verseimet diákújságokban publikálhattam. A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Kaláka internetes folyóiratban jelentek meg.
Aforizmákat is írtam. Egyszer ezeket is meg szeretném jelentetni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned