Előadásmódszertan

felvetett fejjel nézi
koponyám szemközti falát.
két perce rakta össze
újra eggyé magát.
úgy szép, hogy nem is szándéka -
mintha harcolna vele,
élő, vad az arca,
hegyi tó a szeme.
a térképek nem beszélnek:
az én szemem éji erdő.
folyó kell egy erdőbe,
őrületet elrejtő,
messzire vivő sodra
elvigye ragyogva
a magába zárt világnak
minden rettenetét,
ha már túl sok a sötét –
ha már az erdő is eltéved magában.
2012

Hirschler Szorina

Hirschler Szorina vagyok. Eredetileg - még az érettségi után - dekoratőrnek tanultam, majd ingatlanügynöknek, majd szobrásznak. Most kikötöttem a logisztikánál és a repülésbiztonságnál, mellette verseket és dalokat írok, rajzolok, nagyon ritkán festek, még ritkábban szobrok.

Régebben az intuitív, minimális utómunkát igénylő „automata költészet” ment jobban, ma is hasonló az alapműködésem, de többet dolgozom (egyáltalán: dolgozom) egy-egy anyagon, amíg kész lesz. Sokszor énekelve írtam régebben, ez ma is meglátszik a szövegeken, bár megint kezdek visszatérni a „kántálhatatlan” szabadverses formákhoz.

Az utóbbi időben csak saját hobbioldalakon (minimális aktivitású, azóta már megszűnt blog, kicsit aktívabb tumblr oldal) publikáltam egy-egy verset, most nagy váltás ez a komoly szakmai közeg, és megtisztelő, hogy itt lehetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Hirschler Szorina

Tovább a kategóriában: « Rosszkorrajz Szocio »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned