Valahol

nap voltam
tengerben hullám
földön szabálytalan kavics
vízmosásban a víz
fekete halotti leplen
menyegzői csók
örömben nevetés
mindig voltam valami
de már nem emlékszem
voltam-e még más is
vagy csak ennyi voltam

Szoboszlai Judit

Kálmánházán tanítok magyart és matematikát.A számok irreverzibilisek,folyton rendre intenek:kapok tőlük hideget-meleget.Az igazi szerelem nekem, a szó! Minden formáját szeretem betűtől a szövegig,szövegtől a betűig:hallani,írni,kimondani,megízlelni,tapintani,megszagolni...

mert "liliomként"hagyják,hogy kitépjem belőlük a színt is akár,mégis újranövesztik ágaikat,hogy mi belőlem hiányzik,kiegészítsék gyönyörű szirmaikkal. 

Legfrissebbek a szerzőtől: Szoboszlai Judit

Tovább a kategóriában: « Decembernek elején Szakítás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned