Amily csendesen

Amily csendesen esik kinn az eső,
éppúgy peregnek a szavak fejemben -
halkan, békésen, civakodás nélkül,
egymást bevárva, sorrá rendezetten.

Csobog az eresz, az árok fuldoklik,
víziszonyától nyelni sincs gusztusa -
megtelt már vele torkig a bendője...
köpködi vissza, telve lett zeg-zuga.
 

Cseppek kopognak az ablaküvegen,
zord hangulatot árasztva szaporán -
belőlük fogant e durcás kedvem is,
hogy felszolgálja a mai vacsorám.

Ám asztalt bontok, nem kell beetetés;
lelkembe tűző napsütést rajzolok -
s kékebbik kékkel mázolok tavakat...
nyerhettek ott kinn, ti, égi bajnokok.

Sztancsik Éva Lambrozett

Békés megyében (Endrődön) születtem, 1960-ban. Leánykori nevem Sztancsik Éva.

Gimnáziumba, majd egészségügyi szakiskolába jártam, s később elvégeztem

az óvodapedagógiai főiskolát. Négy csemetém született, két lány és két fiú.

Egyetlen unokám óvodáskorú.

Jelenleg Budapesten élek (12 éve), munkám a Heim Pál Gyermekkórházhoz köt

már jóideje. Előtte magánvállakozóként, vendéglátósként, kereskedőként is

ténykedtem. Hasonlóan változatosnak mondható eddigi lakhelyeim száma és

földrajzi eloszlása. Sajnos a bizonytalan és olykor a kilátástalan háttér nyomasztó volta

meghatározó szerepet tölt be az ember életében. Ez rányomhatja bélyegét írásaimra,

de azt vallom, hogy különbözőségünk okán-folytán tudunk különfélék lenni, ami

szükséges és elvárható ahhoz, hogy ne mosódjunk össze másokkal.

Az irodalom mindig vonzott, szerettem fogalmazni, s olvasni egyaránt. A versírás

talán örökké a véremben nyüzsgött, de bizonyos időszakokban ezt nem tudtam kiteljesíteni, hiszen (a család szempontjából) fontosabb dolgokra kellett koncentrálnom. Mostanság szinte létszükségletnek érzem, hogy látható formákba öntsem gondolataimat. Elindultam egy ösvényen, ami (úgy vélem) nem volt kitaposva, de azt érzem, hogy mára nagyjából sikerült elfogadtatni magam. Az olvasók megtalálhatnak honlapomon (lambrozett.eoldal.hu), irodalmi portálokon, újságokban és közös kötetekben

Sztancsik Éva Lambrozett (netán Éva Lambrozett) néven.

Saját verseskönyvem még nincs, de dolgozom rajta, s remélhetőleg nemsokára sikerül számomra is elfogadható formába öntenem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sztancsik Éva Lambrozett

Tovább a kategóriában: « Viharban Egy nap »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned