leárazva

véletlenül majdnem nem születtem meg, mikor kilencvennyolc
januárjában úgy esett a hó, hogy az emberek nem látták
a kirakatokban a karácsony utáni leárazott szeretetet
sehol, pedig tudom, hogy valahol a szüleimé is ott volt
zálogban, (de csak azért, mert fizetni kellett a tartásdíjat)
most azon gondolkodom, hogy a szeretet el tud-e fogyni
tizennyolc év záloga alatt, mert most csak egy kicsi kéne,
hátha attól valamivel szebbnek tűnnék a lelkek kirakatában,
s akkor érezném, hogy még szorult belém is szeretet leárazva.

Utoljára frissítve:2017. február 06., hétfő 07:45
Mihálydeák Anika

Kilencvennyolc januárjában születtem Erdély szívében, itt élek.
Az első versem 2015-ben, szeptember végén írtam, mert rájöttem, hogy nem tudom boldoggá tenni a kertünkben lévő szomorúfűzfát.
A legtöbb versem ambivalens, körülményes és szabad. Akárcsak én.
A jövőm most még olyan, mint nagymamám látása, mikor elfelejti, hogy hová tette a szemüvegét.
Szóval én csak írok, amíg érzek rá késztetést.

Tovább a kategóriában: « Nem kerestem Önismeretlen »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned