VÉGTELEN ZUHANÁS

Hidd! ez a pillanat örök
A csúcson égsz, mint fáklyaláng
Csillagok közt, testvér-csillag gyanánt
a Magasban – gond és bánat fölött

… És aztán valami visszaránt
ajkad ízlel keserű ködöt
lábadnál kénszagú mély böfög
Még hinnél a csodában talán,

de zuhanásod végtelen
nem segít már az értelem
Hiába nyújtod felém a karod

már nem vagy! … és én sem vagyok
Kezed kihullik kezemből
arcod kilobban szememből

Sötét van… por markol homokot

Utoljára frissítve:2019. január 02., szerda 14:19
Baráth András

Baráth András bajai költő / 1942- / kifejezetten a jobbak közül való. Versei tartalmasak, érthetőek, ugyanakkor tele vannak költőiséggel. A humorral remekül bánik, szonettjei végét legtöbbször csattanó jellemzi. Kiváló mestere a szavaknak. Ezek a szavak nekünk szólnak, de szélbe szórt szavak is. Ezt a szélbeszórást addig folytatja, amíg az ébredés meg nem öli; ha pedig ez bekövetkezik, akkor meghal úgy, ahogy ember még soha.
Nyomtatott önálló verseskötete a MERT NÉHA MÉG címet viseli, e-könyvként megjelent verseskönyvének címe : MIELŐTT AZ ÉBREDÉS MEGÖL. Antológiákban is többször megjelent.

Tovább a kategóriában: « Esti séta Nem kerestem »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned