Óvodaudvar

mint este az óvoda udvarán a csend,
a matt fekete ég,
a homokban hagyott műanyag játékok felett megjelent
a körülírhatatlan hideg, áttetsző tehetetlenség.

és mégis itt vagyunk, pedig a pálya se lejtett,
míg a gőg köpködi a selejtet,
mi maradtunk Gazduram ketten,
két eltökélt engesztelhetetlen
költő-hóbort,
hisszük a nőt, a hazát, s a jó bort…
s ezek szépséges misztikumát,
a többit meg nézzük, mint két pizsamás öreg
a félig lehúzott redőnyön át…

… és igazán jó volt, mikor egy szófolt
tükrében hullámzott a jelen,
s engedtük, hogy a képzelet önmagáért legyen,
kétségtelen luxus, felesleges kacifánt,
a megkívánt belső csönd, az idősíkok között a pánt,
s a barátság megosztható valósággá válik,
egy versnyi álom, épp csak addig,
amíg elszámolnál százig.

rozsdálló soraink, hallgatásaink,
mint temető-kertben elcsendesülő intézeti lányok,
a hitet a tudás megelőzte, majd a tudást vissza a hit,
elhalkulva nézzük a sírkert
fáradt-szelíd
fakereszt szimbólumait.

így vagyunk mi, mint este az óvoda udvarán a csend.
naprendszeri csomagmegőrzőként,
bármit is jelent...

Utoljára frissítve:2016. március 22., kedd 19:45
Jóna Dávid

Jóna Dávid - 68-as évjárat, média tanár, újságíró, operatőr, az Art’húr kulturális, művészeti lap alapítója, főszerkesztője, a Facebookon megkapaszkodó Art’húr Irodalmi Kávéház vezetője.

Két gyermeke van: Borka (1996) és Dani (2001). Szerkesztő munkatársa volt az Erdélyben megjelent Történelmi Magazinnak (2005-2012), főszerkesztője volt a 20 ezer példányban megjelenő Színes Riport magazinnak (2006), állandó szerzője a Szózat című lapnak (2012-). A Perbáli Hírmondó (1998-2004), majd a Mányi Hírmondó (2011-2014) önkormányzati lapok főszerkesztője. Négy verskötete és két szakkönyve jelent meg, valamint az Élet szövete című prózai munkája (2015).
Feleségével, Mosolygó Sárával a Zsámbék melletti Mányon él, Budapesten dolgozik. Bővebben a wikipedián.

Tovább a kategóriában: « Valami Ha dohányoznék »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned