SZÜLŐK NÉLKÜL



Anyám utáni sóhajom
nem olyan erős
mint anyám jelenléte,
de elment, itt hagyott.
Már nem is fáj hiánya
szinte, úgy nélkülözöm –
nélkülözök Tőle egyre távolabb,
csillagsugárt se ád,
fényképe előtt teszek-veszek,
földön-valóságom hiába,
társtalan albérleti szobám
kusza labirintusát járva.
Nincs tett, nincs kapaszkodó,
apám szigora sem fegyelmez,
s minden, ami van,  volt -,
holt emlékek közt matatok.
Ha majd szundítva ősi altatóra
a belső végtelen lesz szebb
és nyereségesebb: Esküszöm,
több lesz a többem,
kevesebb a kevesem.

Korábban megjelent a A SzegediLap online felületén

Utoljára frissítve:2017. február 06., hétfő 07:59
Vasi Ferenc Zoltán

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Vasi Ferenc Zoltán

Tovább a kategóriában: « Ítélet AZ EMBER PARANOIÁJA »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned