- Írta: Novák Imre
- Kategória: Tárcák és tanulmányok
- Megjelent: 1364 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Elment, aki egy külvárosi futballistaként is tudott viselkedni
Esterházy Péterről
A címben szereplő állítást ő mondta magáról egy rádióinterjúban, amikor szóba került, hogyan viseli az alantas támadásokat, hogyan éli meg, ha elharapódzik egy társalgás (vita) során a résztvevők között a rosszéletű anyák sűrű emlegetése. Szóval otthonos a futballban, alul is és fölül is – a szintjeit tekintve.
Az Esterházy név évszázadok óta ismert a politika és az irodalom területén, de a futballban járatosak is tudják, mit jelent a név. Az irodalomtól közelítve ironikus, helyenként önironikus szövege és világunk tükre. Nem tesz különbséget az elképzelt vagy megtörtént események között, ne is várjunk ilyet tőle, hiszen ő író. A történeteiben az a szép, hogy ott van minden, ami volt, vagy ami lehetett volna, és a szereplők eszerint élnek, gondolkodnak.
Ő még a twistkorszakban kezdte ezt a játékot. Esterházy a fociról jól és jót írt. Jónéhány írása mozaikszerű emlékezés mérkőzésekre. Visszaemlékezés a dicső múltra, de szavai baljós sejtelmek napjainkról. Világunkról írt a foci kapcsán, vele futballista-lelkünk bensőjében utaztunk. Esterházy a focipályán használatos nyelven is beszélt, írt. Elhisszük neki, hogy tényleg előbb volt futballista, mint író. Ez írásának aranyfedezete. Nála a tények különféle fogalmakat rejtenek. Megsokszorozódik a szöveg. Sorsunkról, emlékeinkről ír. Találkozik nála a szöveg és a labda, együtt gurulnak tovább a végtelen számú futball-pályák felé. Írása mindig a valóság újrarendezése volt a folyamatos időben. Felidézte lelkünkben lezajlott a futball-happeningeket.
Esterházy eredetileg matematikusnak tanult. Ismeri a káoszelméleteket is. Vele együtt belegondolhatunk, és érthető számunkra, mikor így ír: tegyük fel, hogy a futballpálya háromszög alakú. Ez az az eset, mikor a matematikus találkozik a focistával egy íróban. A futballban is otthonos író saját szája íze szerint mesélt. Jó a hallása és az íráshoz az is kell. Ki tudja hallani a szövegből, ami megörökítésre alkalmas. A beszélő világbéli pozíciója a futballal törődő gondolkodó, de tágasabb a világérzékelése. A problémákat kontroll alatt tartotta. Jól ismerte a pályák közönségét, kultúráját világunk történeteit, és kelet-európai frusztráltságunkat, aminek nem csak az az alapja, hogy a fociban döntő pillanatokban mindig elbuktunk, bármilyen jó is volt előtte a csapatunk. Chile, Mexikó, Bern, Marseille, hogy csak néhány fiaskó helyszínét említsük, ahol vagy a csehszlovákok vagy a szovjetek jöttek.
Szereplői között klasszikusok is szerepelnek. Feltűnik Wittgenstein, Puskás, az Aranycsapat legfényesebb gyémántja, Bozsik és az italozó Czibor az Emkéből, Platon, Lenin. Hegel, Marx, Engels. Az utóbbiról megjegyezte, hogy egy jó Engelsre nagy szükség volna. Aztán jön 56. Párttitkárral, forradalmárral, akiket elkapott a hév, de szó esik Alain Delon hajtincséről, Brigitte Bardot sugárzásáról. Csupa jelentéssel bíró megjegyzéssel találkozunk a fogalmazás választékossága, a szöveg terjeszkedése során, melyek asszociációkat indítanak el bennünk, hogy megtudjuk, milyen a világ.
Írásai helyszínei változatosak. Hol Bozsik Cucu kalapüzletében vagyunk a Belvárosban, hol 56-os golyónyomokat nézünk a házfalakon, felteszem a Józsefvárosban, hol a szerző egy másik írásában kószálunk, és Rubensről olvasunk. Aztán jön a Temze jege, Lyon, Csillaghegy a gyárral és a focipályával, majd Kispest Öcsivel és Cucuval, később Farkas elvtárs hadügyminiszter irodájában vagyunk a Száguldó Őrnaggyal.
Ama régi időket idézi írásaiban, amikor az autoritás volt neurózisunk előidézője világunk világában, és korrodálódott az ideológia, és a sértődöttség volt az alapmagatartás búsmagyarkodó önostorozással akkortájt is.
A nyelv Esterházynál nem csak forma, lehetőség, a gondolatok pontos megfogalmazására, hanem arra való törekvés, hogy minden mondatának legyen igazsága, tartalmazzon valamilyen felismerést, állítást világunkról. A szöveg szabad terjeszkedése során az irodalom országútján vagy tengerén halad. Az a fontos, hogy mit találunk az erdő mélyén, a város utcáján, a tenger fenekén vagy felszínén. A lényeg, milyen a klíma, mi történik az élőlényekkel, mit teszünk, milyen a táj, és milyen lehetne. A megfogalmazások, a nyelvi fordulatok átfestik hősei alakját. A világ filozófia megragadásáról szól.
Mi, focikedvelők is úgy vagyunk vele, mint ő, előbb voltunk futballisták, mint valamilyen szakma művelői. Nem élet-halál kérdése, hanem több annál. Az író a foci különféle formáját mutatta be, mint ahogy a víz is lehet eső, hó, bor, könny vagy egyéb testnedv.
A magyar foci története és jelene került nála szóba. Az utóbbi siralmas, de nem simpfolja a focistákat, a tények összegét nézi. Nálunk most az erőszakosság viszi a főszerepet főleg, bár manapság fel-felcsillan a remény egy focira. Egy-egy derbi után nem az a kérdés, hogy ki rúgott gólt, hanem az, hány embert tartóztattak le a rendőrök, mekkora az anyagi kár a metróban. Csak a futballszeretet él nálunk. A magyar foci tükrözi a mindenkori korszak szellemét, és társadalmi befolyásoltságát. Ebben a közegben is otthonosan mozog a szerző. Az utazás motívum Kerouac technikáját idézi, de Karinthy is szóba hozható, ha a koponyaműtétjét leíró könyvére gondolunk, mikor a hasnyálmirigy-betegségéről írt.
Négy évtizede Kanadában élő barátommal néztem egyszer a vébé néhány meccsét. Az esélyeket latolgatva, a kelet-európaiakról mondta, hogy nem tudunk küzdeni. Izgalmasabbak számunkra a körülmények elemzése, mint a játék maga, a győzelem, a siker. Tényleg, nem lehet mindig egy lecsorgóban bízni. Ok nélkül bizakodunk, önkényesen számolgatjuk a csillagokat. Gyökereink a földhöz kötnek, de ábrándjaink az úszó felhők közt haladnak, akár a sárkányrepülők, pedig a bizonytalanság úgy belénk ívódott, mint régi matrózokba a tenger közelségének érzete.
A futball metanyelvét használta. Alapja a labdalevétel. Ha elpattan: szöcske van benne. Ha rosszul veszi át a csatár, akkor úgy kezeli, mint ló a mozijegyet. A futballpályán azonos értékrenddel élünk. Több „kolléga” is szóba kerül írásaiban. Csehov, Tolsztoj, Thomas Mann. A futballmúlt mélységes mély kútjába tekint. E.P. mester elmélkedő, mentes a tévelygésektől. Jó a hallása. Az íráshoz kell. Ki kell hallani a szövegből, ami megörökítésre alkalmas. Más a káromkodás, más a trágárság.
Ama régi időket idézi, amikor az autoritás volt neurózisunk előidézője világunk világában Korrodálódott az ideológia, a sértődöttség volt az alapmagatartás búsmagyarkodó önostorozással. Endékás lányok, Trabant, disszidálások, piros útlevél, zacskós tej, VOR-öltöny, gumis nyakkendővel, szunnyadozó tunyasággal. Az elmúlt idő és a foci nyomába szegődött E, P. mester a könyveiben. Futballista-író maradt.
Német focihősök tűntek elő újra elő: Rahn, Liebrich (Liebknecht), Sparwasser, Peter és Roland Ducke, Nöldner. Újra bejárjuk piros útlevéllel Kelet-Európát. A blokkot, a politbüró világát, a legvidámabb barakkból a többit. Az otthonosság kellemes hányingere fogja el a mestert. Ismerjük mi is, de a futballpályák elfeledtették a diktatúrát. A futballban is az önuralom a legfőbb kincs.
A tények különféle fogalmakat rejtenek. Ha ellövik a lábad között a labdát, az még nem kötény. A bőrös, az alagútcsel, az más, az olyan, mint amikor Varga Zoli Noskónak oda-vissza rúgta a labdát a lába között. Aki látta, érti a különbséget, és nem felejti a védő, inkább beállós habzó száját. Vigyázzunk a szavakkal a pályán is. A futballisták beszédtárában vizsgálódva szólások, köznyelvi metaforák egész sora bukkan fel, külön szaknyelv. A les is definició kérdése. megy a bal - ez maga a valóság a világok legjobbikában. Mindegyik egy szűkített történet önmagában is.
A focit örökké körülveszi a találgatás, a tippelés. A labda gömbölyű – mondjuk. Hol a papírforma mellett állunk, hol nem. Van virtuális világvetélkedő is, ahol mások a hely, tér és az idő paradigmák. Mindenidők csapatait vethetjük össze. Ott, az ’54-es magyar csapat nyert, egy másik nagy vesztes ellen, a ’74-es lengyel válogatottal való összevetésben. A világ egyszerre áll a tényekből és a véleményekből. Igazi futballista-megközelítés. Milyen lesz, mi lett és miért? – ezek a meccsek, a foci alapkérdései. Erre keressük a választ. A kimondott szavak valósággá válnak: Puskás-lesgyanús góljával nyertünk 1954-ben, Bernben. Ki nem gondolja igaznak Magyarországon ezt a mondatot, ha az eszére, szívére és valószínűségszámítás előjelzéseire hallgat.
Vele mi a vesztesek pártján állunk. Magyar bukás és bujdoklás ’54-ben, holland dráma kétszer is a hetvenes években. Óh, Grosics, oh, Rep, oh, Rensenbrink. ( Utóbbi azt a Buenos Aires-i kapufát nem tudja feledni, míg él. Aztán itt vannak még a lengyelek és a skótok, de igazából nincs a teremtésben nagyobb vesztes, mint mi.
Amit E. P. mestertől meg lehetett tudni, hogy hiába gyönyörű a gól, ha les volt, az nem bír sportélménnyel. Munkatörmelék, selejt, reszli. Mi lenne, ha az összes szabálytalan gól is érne? Felbomlana a világ, mert akkor jönnek a további korrekciók. A kapufa fél gól, a szöglet is az. Ez nem pontozásos játék. A futball egyéni játék, de mindig a csapat nyer. A csapattársak mindenkinek a játszótársai, persze mindig változnak. Az egyén küzd egyénnel, és mindig bravúr kell, meg csel és erő.
Esterházy jól ismerte pályák közönségét, kultúráját, világunk történeteit. Tudta, mit jelent. hogy kezdő leszel, fiam , vagy az, hogy Öreg, inkább kezdj a padon. Közte ott rejlenek a formaingadozás és igazolások összeállítást befolyásoló elemei.
Puskás külön fejezet regényeiben. Ő is gáncs nélküli úr. Ha látjuk a nevét, aranyköpések, történetek sora bukkan elő. Kis pénz, kis foci, meg az, hogy azt mondta a hadügyminiszternek: miniszter bárki lehet, de Puskás csak egy van. Csak azt az ’54-es berni döntőt tudnánk feledni!
Varga Zoli a másik isteni hőse írásainak. Én is sírtam, amikor ’68-ban lelépett. Én a Boráros téren, a suliba menet. Mindenkit megérintett Varga távozása. A szomszédomat Varga Zoltánnak hívják, negyven körüli férfi. A család így adózott Varga Zoli emléke előtt, így tartotta meg őt.
Esterházyt olvasva én sem kételkedem, tényleg nyertünk Bernben Puskás lesgyanús góljával, és ő is él – legalábbis élni fog.
*
(Márkus László)
Fotó: Esterházy Péter portréja

Novák Imre
Novák Imre
Veszprém, idő 1953. szeptember 21. - 2020. március
Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.
3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.
Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.
Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.
1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.
1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.
Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.
Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.
2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.
Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.
A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.
2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.
2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.
Novák Imre Közelképek és aranyfedezetek
Álmodó színes
Falevelek merülnek
Téli halálba.
A nappal vére
Finom és egyszerű nő
Lelkére csordul.
Pogány örömmel
Az őrület madara
Szökőkúttá vált.
Sírcsonkok mellett
A forrás jéghalálba
Merevedett arc.
Tótükre szürkül,
Az erdő és a mezők
Esőbundában.
Elszáradt levél
Tovább hullik az erdőn
Vérző farönkről.
Vörös ikreknél
Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.
Ház dől most házra.
A hegy lábánál,
A völgy közepén mocsaras
Tavak születtek.
Erdőhatáron
Hasadék, felhőkatlan
Ködspirált lövell.
A nap rásütött.
Lepkepár egymást fedő
Árnyékában várt.
Húzza a nyelved.
Élet vize az ecet.
Fanyar és bizarr.
Spárgafonatban
Ha alázuhanok majd,
Ki szövi tovább?
Szótagok, szavak,
Az idő megfojtása
Tizenhét álom.
Gőzölög a táj.
Köd ritkítja az erdőt.
Levélkavargás.
Hol jött vagy ment,
Fűrészféle alak volt,
Csak jött, ment, jött, ment.
Víz színe remeg.
Az eső köröket szúr.
Üres felület.
Vízen fűnyaláb.
Szilfák hosszú árnyékán
Úszó szigetek.
Nyugtalan szellemét
Az akusztikus térben
Emlék kísérti.
Sziklás hegy előtt
Egy csiga is elindult.
Felér a csúcsra?
Égi vonalon
Szaladgál a képzelet,
Mikor szóródik.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Őrzi elszáradt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Árnyékok, formák
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Szádban cseresznye
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Messzi a közel.
Mily világos a homály.
Kuszán egyszerű.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Ördögűzés folyt.
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Csendes pillanat
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Esti káprázat,
Tűz, víz, légáramlat jön.
Villám csap bele.
Kiváló debatter.
Kiugrott apácák közt
Cinizmust hirdet.
Fény sehol, mégis
Éles és tündöklő arc.
Önmagában nő.
Bűbájfotókon
Piros mellbimbójú nő.
Tériszonyom van.
Árnyam növekszik,
Ördöggel szimpatizálva
Hínár, víz fon át.
Csendes pillanat,
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Ördögűzés folyt
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Messzi a közel,
Mily világos a homály,
Kuszán egyszerű.
Szádban cseresznye.
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Árnyékok, formák,
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Őrzi elhervadt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Apró lökések,
Vénámba hajórajok,
Halcsontok döfnek.
Madaras ágak
Átaludták a telet,
Vízbe bámulnak.
Víz selymesedik.
A nap szemérmetlenül
Eléget mindent.
Nem élő, nem holt.
Alaknélküli voltunk,
Vagy mindkettő.
Holtak szájában
Homok, kő, giliszta, föld.
Hús, gyümölcs után.
Nézett, mosolygott.
Csak egy test akart lenni
Az életemben.
Farönkfej nyoma
Táncoló alakokkal,
Életrajzokkal.
Fák hajladoznak.
Szél bújt el az erdőben.
Onnan jön vissza?
Téli éj gondjai:
Átkozott féltékenység.
Sápadt hold néz.
Dögcédulám már
Gyerekeim játékszere.
Apámé sehol.
Nap napra csúszik.
Vagyunk, a holnap nincs itt.
Túlélők leszünk?