Aki 13 esztendő alatt létrehozott egy festői életművet

Modi, ahogy barátai becézték, a korabeli Párizs emblematikus figurája volt.      A Modi becenévben is erre utaló szójáték található: a "modi" a francia "maudit" szóra utal, amely átkozottat jelent.                            

                        Amedeo Modiglianiról

Minden művész áttör valamilyen korábbi hagyományt, vagy felerősít, vagy kiemel valamilyen formát, látásmódot, alakábrázolást, ami védjegyévé, jellemzőjévé válik. Így van ez Modigliani esetében is, akinek számos kultúrtörténeti motívum található műveiben. Képein az egymásba fonódó színtömegek által új valóság születik. Nem csak a színekre bízta a látvány megteremtését. A modern stílusirányzatokat megismerve alakította ki egyéni stílusát. Aki ránéz képeire, annak megpihennek a gondolatai.

Budapest művészeti szenzációja 2016 nyarán a Modigliani alkotásait bemutató kiállítás. A festő elsősorban jellegzetes, finoman stilizált arcképeiről, és érzéki aktjairól ismert.

A Budai Várban látható kiállítás szervezői szobrokon, festményeken és rajzokon mutatják be Amedeo Modigliani életművének főbb korszakait, valamint a kortársakhoz fűződő kapcsolatát. Modigliani ugyanis úgy vált az európai modernizmus egyik legfontosabb mesterévé, hogy valójában soha nem tért el a klasszikus műfajoktól és a klasszikus formálástól. A kiállítás kiemelt jelentőséget tulajdonít Párizs és Velence hatásának, művészi közege bemutatásának. A tárlat célja, hogy bemutassa az egyéni utat járó művész munkásságának sokrétűségét, egyedi modern ízét – ahogy a tárlat szervezői fogalmaznak.

Az olasz művész toszkán szefárd zsidó családban született.  Apjára, Flaminióra, úgy emlékezett, hogy híres gazdasági és pénzügy céget vezetett, pedig csak egy nem túl sikeres pénzváltót üzemeltetett. Anyja egy iskolát irányított. Amedeo volt a negyedik, a legkisebb gyermekük.

1898-ban kezdte művészeti tanulmányait Guglielmo Michelinél. Firenzébe utazott 1902-ben, és beiratkozott Fattorihoz a Szabad Akt Iskolába. 1903-ban már Velencében élt, ahol tanulmányozta a reneszánsz művészetet és találkozott Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel, a futurizmus vezéralakjaival.

A fiatal Modigliani 1906-ban érkezett Olaszországból Párizsba, ahol hamar beilleszkedett a montmartre-i, majd a montparnasse-i művészi körökbe és a féktelenül szabad világba.

A kurátorok a tárlat anyagát öt részre tagolták. A kiállítás nyitó szekciója, Az emberiség temploma, a művész 1909–1914 közötti szobrászati tevékenységéből ad ízelítőt. Az emberi arc vonásaira összpontosító plasztikáit az őket ihlető egzotikus művészeti tárgyak – afrikai maszkok, ókori egyiptomi és kükladikus szobrok – kíséretében mutatják be. Emellett a kortárs alkotók (Constantin Brâncuși, Pablo Picasso, Jacques Lipchitz, Henri Laurens) műveivel kiemelt párhuzamok mutatják, hogy Modigliani jól ismerte a korabeli szobrászat alkotásait, és tisztában volt a párizsi avantgárd szerzőket foglalkoztató esztétikai, formai kérdésekkel is. Gyenge fizikuma, egészségi állapota sem engedte, hogy a nehéz kőfaragást folytassa, ezért 1914-től Modigliani ismét kizárólag a festészetnek szentelte életét, és stílusa alapjaiban változott meg. Korábban a fauvizmus és a posztimpresszionizmus hatására hangsúlyos sötét kontúrokkal társította az intenzív színeket. A háború kezdetén, majd 1915-ben készült korai, a Vissza a festészethez című kiállítási szekcióban összegyűjtött portréi arról az állhatatos útkeresésről tanúskodnak, amelynek során rátalált saját stílusára.

A kiállítás harmadik egysége, Az avantgárd arcképfestője a munkásságának meghatározó részét kitevő arcképeken mutatja be Modigliani portréfestészetét. Kiemelt hangsúly kapnak a művésztársairól készített képei, amelyek izgalmas körképet mutatnak a festő baráti közegéről és az 1914–1918 közötti párizsi művészeti élet szereplőiről. Az arcképcsarnokban láthatók a kor kiemelkedő költői, Max Jacob és Jean Cocteau, vagy a háború évei alatt Párizsban elő – ismert és kevésbé ismert – külföldi alkotók (Diego Rivera, Ossip Zadkine, Viking Eggeling). A tárlat egyik különlegessége, hogy a portrék több esetben a Modiglianihoz közel álló festők – Moïse Kisling, Celso Lagar vagy Chaïm Soutine – alkotásaival kerülnek párhuzamba, kiemelve a művésztársak közötti kapcsolódási pontokat és különbségeket.

1917-ben különleges lehetőség nyílt Modigliani számára: akkori támogatója, a lengyel származású műkereskedő és költő Léopold Zborowski modelleket, műtermet és pénzt biztosított neki aktsorozat készítésére. A negyedik egységben látható aktok kiválóan szemléltetik, hogy a régi mestereket is jól ismerő olasz művész miként értelmezte újra a hagyományos műfajt. Mélyre hatoló arcképeket, aktokat festett.

A kiállításról szóló bevezetőt tovább böngészve az utolsó szekcióról azt olvashatjuk, hogy A dél vonzásában című részben, az alkotó életének utolsó két évében készült műveit mutatják be. Modigliani, azt remélve, hogy egészségi állapota jobbra fordul, 1918–1919-ben több hónapot töltött Nizzában és környékén. Dél-Franciaországban ismét előtérbe került az olasz festő Paul Cézanne iránti rajongása: a szekciót záró, ismeretlenekről készült utolsó arcképek a nagy provence-i mester hatását tanúsítják.

Az olasz művészet iránt egész életében elkötelezett maradt.  Festményeinek intenzív, tiszta színei a fauve-ok (vadak) színvilágát idézik, szobrainak mértani formái pedig a kubizmus hatására utalnak, bár sosem lett a követője. Művészete az olasz hagyományokban gyökerezett, de sokat merített a néger plasztikából is, ahogy a művészettörténészek írják. Ezt jelzik híres szemgolyó nélküli portréi, a tisztán rajzolt körvonalak és a nyújtott, lágy formák.

Nehéz körülmények között élt. Sokszor – takarékoskodásból - a vászon másik oldalára is festett. (Erre is találunk példát a budapesti kiállításon.) Nem a szép és szolid életviteléről szólnak a róla fennmaradt emlékezések. Nincs mit szépíteni a dolgokon, erősen ivott és kábítószerezett, és ezt nem csak Párizsban kezdte. Persze ezek súlyosbították tüdőbaját. Halála is megrázó. Egy fagyos éjszakán részegen dülöngélt hazafelé, de elfáradt és hosszasan üldögélt egy padon, majd jéghideg műtermébe ment lefeküdni. Másnap ott talált rá egyik barátja. Már reszketett a láztól, bevitték a szegények kórházába, ahol 1920. január 24-én, alig 36 éves korában meghalt.

Zaklatott, borzalommal terhes volt az élete. A háború elején kezdődött szenvedélyes kapcsolata a nála öt évvel idősebb Beatrice Hastingsszel, egy dél-afrikai írónővel. Őt is gyakran bántotta. Beatrice Hastings anyagi támogatásának köszönhetően Modigliani élete könnyebbé vált ekkor, ugyanis festményeit, szobrait ekkor még nem vásárolták.

1917-ben egy újabb, végzetszerű szerelembe esett. Az Académie Colarossin rajzolgatott, amikor találkozott a 19 éves Jeanne Hébuterne-nel. Összeköltöztek, hiába ellenezték a lájny szülei. Viharos családi életet éltek, de Modigliani Jeanne-ról készült szobrai és portréi igazi gyengédségről tanúskodnak. 1918-ban, Léopold Zborowski segítségével Dél-Franciaországba költöztek, de a mediterrán hangulat nem nyerte el Modi tetszését, így továbbra is műteremben festette arcképeit. 1918 februárjában Jeanne állapotos lett, de ez sem hozott megnyugvást az életükbe. Modigliani és Jeanne szerelme gyakran volt terhes vad civakodásoktól, az egyre inkább reménytelenné váló festő és az alkoholfüggősége álalndóan botrányokat szült. Előfordult, hogy Modigliani a hajánál fogva húzta végig Jeanne-t a Párizs utcakövein. Különváltak, de kislányuk megszületésekor ismét összeköltöztek.

1919 májusában visszatért Párizsba, Jeanne második gyermekükkel várandósan délen maradt egy ideig. Ettől az évtől kezdve festményei egyre jobb áron keltek el. Az év júniusában családjával beköltözött a rue de la Grande Chaumière-en lévő egyik lakásba, Gauguin egykori lakása fölé, de egészségi állapota rohamosan romlott. Szilveszter után veseproblémái jelentkeztek és szörnyű fájdalmak kínozták. Tuberkulotikus agyhártyagyulladásban halt meg 1920. január 24-én hajnalban. Halálakor Hébuterne a nyolcadik hónapban volt második gyermekükkel. Másnap levetette magát az ötödik emeletről és ezzel végzett magával és meg nem született közös gyermekükkel. Párizsban, a Père Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén részt vett az egész művészvilág. Lányukat Modigliani nővére vette magához. Regényes életéről, munkásságáról tanulmányok, regények, filmek születtek, legendák ún. hiteles források nyomán. Festményei milliókat érnek, mert halála után az egekbe szökött az áruk.

Modi egész életében úgy viselkedett, mint, aki utálja magát. Szörnyű betegség gyötörte, tüdőbaja a szenvedések szenvedése volt. Folyton fulladt, ami állandó zaklatottságot okozott.

Képein finom vonalakkal, kontúrokkal, tiszta színekkel dolgozott. A festék a vászonra kerülve festménnyé változik. A fény benne élt a színeiben. A női test és a szerelem rabja volt. Aktja modellje megemeli keblét, és a művész titkos szelleme súgja, hogy milyenek legyenek a harang alakú mellek idomai, ívei, merre hajoljanak a szőrszálak a köldöke fölött, az alsó ajkaknál, de mindig az ízlés és az illendőség határain belül marad.

Számtalan valóságtartományból származó töredékek rakódtak festői gesztusai közé. Az arcvonások és a jellemek jó megfigyelője volt, és ezekből állnak össze figurái. Nőalakjai arcában ott a lelkük. Szemükben virágszirmok, üvegdarabok, hol befelé néznek, hol kifelé. Tudjuk, hogy a szemünket megkapó festmények nem visznek bennünket a boldogságba, a halhatatlanságba, de mi arra gondolunk, így éljük át, spontán csodálattal. Mélytengeri áramlások hajtanak minket a képei felé.

Állítólag az ő nevét suttogta Picasso a halálos ágyán.

Utóirat:

A kiállítás a budapesti Szépművészeti Múzem – Magyar Nemzeti Galéria, a Réunion des musées nationaux – Grand Palais, a Villeneuve d’Ascq-i LaM (LaM – Lille Métropole Musée d’art moderne, d’art contemporain et d'art brut) és a helsinki Ateneum Art Museum együttműködésében, valamint a párizsi Musée de l’Orangerie szakmai támogatásával és a Musée national d’art moderne – Centre Pompidou  kiemelt kölcsönzésével valósult meg. Ezen kívül jelentős műtárgyak érkeztek még a Musée national Picasso-Paris, a bécsi Albertina, az amszterdami Rijksmuseum, a jeruzsálemi Izrael Múzeum, a párizsi Musée du Louvre, illetve az egyesült államokbeli Philadelphia Museum of Art és a Dallas Museum of Art gyűjteményéből is.

 

A kiállítás kurátorai: Kovács Anna Zsófia (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria) és Sophie Lévy, Jeanne-Bathilde Lacourt, Marie-Amélie Senot (LaM, Villeneuve d’Ascq).

 

Utoljára frissítve:2016. szeptember 05., hétfő 18:10
Novák Imre

         Novák Imre

 

Veszprém, idő 1953. szeptember 21. - 2020. március

Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.

3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.

Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.

Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.

1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.

1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.

Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.

2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.

2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.

Novák Imre                         Közelképek és aranyfedezetek

Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.

A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

Pogány örömmel

Az őrület madara

Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett

A forrás jéghalálba

Merevedett arc.

Tótükre szürkül,

Az erdő és a mezők

Esőbundában.

Elszáradt levél

Tovább hullik az erdőn

Vérző farönkről.

Vörös ikreknél

Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.

Ház dől most házra.

A hegy lábánál,

A völgy közepén mocsaras

Tavak születtek.

Erdőhatáron

Hasadék, felhőkatlan

Ködspirált lövell.

A nap rásütött.

Lepkepár egymást fedő

Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.

Élet vize az ecet.

Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban

Ha alázuhanok majd,

Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,

Az idő megfojtása

Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.

Köd ritkítja az erdőt.

Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,

Fűrészféle alak volt,

Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.

Az eső köröket szúr.

Üres felület.

Vízen fűnyaláb.

Szilfák hosszú árnyékán

Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét

Az akusztikus térben

Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt

Egy csiga is elindult.

Felér a csúcsra?

Égi vonalon

Szaladgál a képzelet,

Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.

Mily világos a homály.

Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Csendes pillanat

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Esti káprázat,

Tűz, víz, légáramlat jön.

Villám csap bele.

Kiváló debatter.

Kiugrott apácák közt

Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis

Éles és tündöklő arc.

Önmagában nő.

Bűbájfotókon

Piros mellbimbójú nő.

Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,

Ördöggel szimpatizálva

Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Messzi a közel,

Mily világos a homály,

Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Apró lökések,

Vénámba hajórajok,

Halcsontok döfnek.

Madaras ágak

Átaludták a telet,

Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.

A nap szemérmetlenül

Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.

Alaknélküli voltunk,

Vagy mindkettő.

Holtak szájában

Homok, kő, giliszta, föld.

Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.

Csak egy test akart lenni

Az életemben.

Farönkfej nyoma

Táncoló alakokkal,

Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.

Szél bújt el az erdőben.

Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:

Átkozott féltékenység.

Sápadt hold néz.

Dögcédulám már

Gyerekeim játékszere.

Apámé sehol.

Nap napra csúszik.

Vagyunk, a holnap nincs itt.

Túlélők leszünk?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned