Nerys Williams: Contemporary Poetry 6. rész

értelmező, és áttekintő recenzió

 

A jelen és trendjei

 

Simon Armitage Killing Time c. Versében egy emberszabású robot szerepel, amely a korai xx. Sz-i utópiákkal szemben egy rosszul sikerült majom: testrészei kommunikációs és informatikai hardwarek, elektronikus információkat fogyaszt. Megfigyelők ülnek lábainál, amikor bekapcsolják. Miután egy virtuális fingással bebootol, énekelni kezd.
A vers az ember ambivalenciájáról szól a technológiával szemben.

Valamiképpen axiómává vált, hogy a XX. Századi technológiai fejlődés alapjaiban alakította át a költészetet. Az internet hatása a jelenkori költészetre ma még kevéssé mérhető fel, de az nyilvánvaló, hogy a szövegek azonnali elérhetősége, az információcsere gyorsasága hatással van a szövegek textúrájára és tartalmára is.

Mások nem osztják Armitage bruitizmusát: Julia Spahr 'el nem tudja képzelni' egy interjúja alapján, 'hogyan voltak képesek emberek verset írni az internet előtt'.
A multimédia és az internet kétségtelenül hat a költői nyelvre és a formákra is. Vannak, akik számára az elérhető információk bősége lehengerlő tapasztalat. Másoknak , mint John Cayley, a technológia a vizuális és szövegalkotási kísérletezés lehetőségét jelenti. Van, aki az internetet verskomponálásra használja. Kétségtelen, hogy az internet tömeges hallgatóságot tesz lehetővé.
AEzekben a jelenségekben is lemérhető, hogy a költészet reagál az újra.

Mi az elektronikus írás?

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése és azok a lehetőségek, amelyeket az irodalmi szövegek létrehozásának támogatására nyújtanak, nagy hatással voltak egyben a versek komponálására is. A jelenkori költészeti kritika is könnyen hozzáfér a digitális archívumokhoz, sőt, vitákba folyhat be egyedi blogokon és listszervereken keresztül. John Cayley, Peter Finch, Ingrid Ankerson és mások web technológiákat, programozási nyelveket és multimédia prezentációkat alkalmaznak verseik komponálásában. Ez a digitális irodalom nem a hagyományos irodalom digitalizálódása. A digitális objektumok itt hypertext elemek, nem szekvenciális írásmódok. Ez az irodalom azt az érzést adja az olvasónak, hogy saját igényei szerint mozoghat szabadon a szövegben, ami persze nem igaz, hiszen a "szabad mozgás" lehetőségeit a költő komponálja. Más példák az interaktív történetek, a hangköltészet vagy az installációs videók. Folyamatos a párbeszéd a kísérleti költészet hagyománya, és a digitális világ között.

Brian Stefans amellett érvel, hogy az elektronikus írás önálló művészet, mert nem csak használja a technikát, "hanem ennél fontosabb, hogy azok az alakok, amelyet az írás fölvehet, a gondolkodás új útjait jelzik, amelyeket a digitális technológia hatása hozott létre".
Az animált versben az "olvasótól" semmit nem kérnek, csak a figyelmét, ahogyan a szöveg végrehajtódik. A koncepcionális weboldalakon a felhasználót egy kísérletező interfész használatára kéri fel., hogy hozzon létre írásokat számítógépes programok segítségével. A kollektív alkotások pedig a jelenkor összes kommunikációs lehetőségét kihasználva: email, mobil telefon, chat - születnek meg.
Az elektronikus környezetben történő írás folyamatos konstrukció (poiesis). Ilyen értelemben "poietikus" az elektronikus írás.

A tartalom-specifikus elektronikus írás

John Caley, Jenny Weight, Ingrid Ankerson, Megan Sapnar, Reiner Strasser, M. D Coverly

A legmegalapozottabb elektronikus költő ma az angol-kanadai John Cayley.
A hetvenes évek vége óta használ számítógépet verskompozícióihoz. Cayle windsound c. 2001-es Electronic Literature-győztes műve nem interaktív munka, de azt igényli, hogy az olvasó koncentráltan figyelje a betűk átalakulását a képernyőn. A windsound eredetileg Macintosh HyperCard alkalmazás volt, amelyet állítólag áttettek lejátszható qucktime file-ba, csak nem érhető (már?) el a megadott linken.
Cayley munkája nem interaktív, de megköveteli az olvasó figyelmét, amint a betűk kialakulnak a képernyőn. Aztán ezekből bekezdések alakulnak, amelyeket egy narrátor fel is olvas. A szöveg lírai, de algoritmus generálja. Folyamatosan átalakul, a huszonhárom percnyi program futási idő alatt, olvashatatlanból értelmes szöveggé áll össze.
Jenny Weight Rice című verse (1998) a hipertexten alapul. A versben az olvasó maga választhatja meg a Vietnamban járt turista emlékei közötti útvonalat.
Az egyik állomáson ezt olvashatjuk: "Az előző dolgok/ soha nem estek meg Vietnamban./ Vietnami Emlékeimet/ az Internetről szereztem, /mielőtt elhagytam Ausztráliát./ Így sokkal hatékonyabb volt./ Aztán, hogy eltakarítsam őket, / megírtam ezeket a verseket. / Phű."
A versben Weight bemutatja, hogyan alakítjuk elvárásainkat egy előzetes narratívához.
Technikailag ez a mű a web-költészet korai fázisa: Shockwave-t, popup ablakokat és frameket használ. A vers legizgalmasabb momentuma a poet factory keresése Vietnamban. Aztán kiderül, hogy a poet factory a költészet temploma, ahol már 900 éve irodalmat alkotnak és tárolnak kőteknősök hátára vésve.

Ingrid Ankerson és Megan Sapnar kollaborációval készült Cruising című verse (2001) egy teenager perspektívájából szól, aki barátja autóját vezeti egy kis wiscosini városkában. A flash animációban egy nagyítható csíkon a városka fényképei fölött van a szöveg egérrel nagyíthatóan, de elég ügyesnek kell lenni a futkározó szöveg megszelídítéséhez, amelyet egyébként Ankerson el is mond. Az egér kezeléssel egyidejűleg megtanulunk vezetni a versben, mint a versbeli teenager az utcán.
Reiner Stasser és M.D. Coverley együttműködésének eredménye a ii - in the white darkness, ami a parkinsonos és alzheimeres páciensekkel foglalkozik. Az elektronikus szöveg a memória dimenzióit térképezi föl. Nem az foglalkoztatta szerzőket, ami törlődött, hanem az, ahogy megpróbálja az ember felidézni a törlődött emlékeket. A pulzáló pontokra kattintva különböző képek és hangok kombinációi hívhatók elő az alkalmazásban. A megjelenő objektumok hálózatát a véletlenszerűen pulzáló pontokon át járhatjuk be.
A poéma fő kérdése: ha történetünket az emlékek építik fel, akkor az emlékek elvesztésével elveszítjük a történetünket?

Peter Finch és Trevor Joyce

Akiknek művei hagyományos, nyomtatott formában olvashatók, azok is gyakran használnak munkához, kísérletezésre és együttműködéshez elektronikus eszközöket. Finch a welszi kulturális környezettel foglalkozik. Költészetében gyakran van valami hátborzongató rejtély. Finch rendszeresen kísérletezik korábbi verseinek, manifesztumainak átírásával, illetve más szövegek - kormányzati dokumentum-részletek - versbe illesztésével. 1980-ban írt egy programot még Basicben amely egy angolszász verset rakott össze a felhasználó által megadott szótárból. Pimasz, szemtelen szókovácsként kalapáltatja össze verseit programokkal, ehhez korábbi költők és saját korábbi verseit is használja nyersanyagként.
Egy vers sosem készül el, csak abbahagyjuk - mondja.
Az ír Trevor Joyce több más költővel egy levelezési listán, szabad asszociációkra épülő költeményt hoz létre. A táguló társaság és a beküldött szövegek mennyisége már a szerzőség megállapítását is ellehetetleníti.
Itt említem meg a magyar Zajácz Edina és Mészáros László együttműködéséből e-mail és facebook kapcsolattartással született szonettkoszorút, amelynek verseit felváltva írták, de rajtuk kívül szinte senki nem tudja, melyiket ki írta.
A szerzőség így elmerül a csoportban, mivel minden újabb részletet egy ismeretlen által küldött szövegrészletre vonatkozó asszociációként kell beküldeni, ám az asszociáció mikéntje nem meghatározott.
Még az is nehézségbe ütközne, hogy a szerző nemzetiségét megállapítsuk egy-egy részletről.
Joyce tizenkét vers sorait kombinálta át excelben (Syzygy, 1997). Noha a verset Machaut stílusában komponálta, az egész rá jellemző. A Data shadow címet adta neki, arra hívja föl a figyelmet, hogy nagy tömegű adatból, pl. bankkártyás vásárlásokból mennyire jó profilok készíthetők egyénekről.

Már számon tartják, mit telefonoztam,
és diszkre írják, miről is álmodtam.
Megalkotják abból fantom képemet,
azzal vezéreljék valós énemet.

Flarf költészet: a költők játszótere

A xxi. Század elején az internet egy lazán definiált költői csoportot hozott létre főleg az USA-ban azok között, akik a netes keresőket használják verskomponáláshoz. Ezt néha spam költészetnek is nevezik.
Michael Gottlieb szerint a 'flarf' karakterisztikáját az adja, hogy magába fogadja a véletlent, mint kompozíciós eszközt használó költőket. A felhasznált, internetes kereséssel talált szövegrészletek a bogarasságtól a bizarrig és a humorig változnak az együttműködő társaságokban. A név egy belső viccből ered, ma marketing név, a kreatív írás ezen módjára.

 

A Jacket című online folyóirat (2006) flarf poetryről szólt.
Az internet, mint kollázs gép etikai problémát vet föl. A kollázs készítőnek figyelnie kell a weboldalt, amelyről az alapanyagot veszi, de csak azért megy éppen oda, mert a kereső (google, yahoo) épp ezt mutatta meg. A kérdés, hogy vajon figyel-e arra hogy miért éppen ezt az oldalt használja.
A flarf költőnek figyelnie kell arra, hogy a kereső találatokat üzleti érdekek befolyásolják. Figyelni kell rá, hogy emiatt versük nem isteni vagy természeti törvény, vagy véletlen, hanem az nagy társaságok érdekeinek eredménye. A legtöbb flarf költő számára ez a környezet kiváló szociális kritikához és szatírához, de mindig szkeptikusan kell az eredményhez viszonyulnia.

Az interneten talált anyagok kiváló lehetőséget nyújtanak politikailag felelősségteljes költészetre. Mark Nowak 2009-es Coal Mountain Elementary c. kötete a fotó dokumentációt, a riportokat, dolgozó teszt eredményeit és akadémiai cikkeket kombinál. Nowak szerepe itt a karmesteré, nem a szerzőé. A Notes Toward Anti-Capitalist Poetry -ben világossá teszi, hogy a költészetnek politikai aktivitással kell társulnia. A kérdés, amire választ keres: a nagy cégek könyvesboltjai vajon megfelelő terep-e az antikapitalista költészetnek?
Nowak munkája az anerikai költészet dokumentációs vonalában gyökerezik, a 30-as, 40-es évek költői használtak költészeti formákat a szociális egyenlőtlenségek feltárásához.

Az információ szövete: Claudia Rankine és Joshua Clover

Hazel Smith "Visibility and the Generation of the Text" c. írása felveti a kérdést, hogyan minősíthetünk egy költészeti formát, amikor a XX. század kikezdte az időről, térről és érzékelésről szóló eszméinket. Az olvasó interaktivitása, a képek, a szöveggenerálás, mind szövegváltozatokat eredményez; az új közeg alapjában forgatja föl a szövegekről alkotott ideáinkat.
A globális interakciók is újszerű módon hatnak az írásra, a formákra és a költői nyelvre is. Clover egy manifesztumban a "szuperinformációra" hívja föl a figyelmet: a szuperinformáció ott lebeg, ahol az adatok áradata megtörik a fenséges tengerfalon, ahol a metaforák a végtelennel elegyednek. A szuperinformáció megtestesülés, de a megtestesülés csalás. A kategóriák a gondolkodás támaszai, de a szuperinformációval foglalkozók nem kiscserkészek. Clover Withered Walk c. verse szimultán módon írja le a városi teret az USA külpolitikájára való fókuszálással.
Claudia Rankine Please don't let me be lonely-je az önéletrajzot kombinálja képekkel és kommentárokkal. Tv hírekből, fényképekről, gyógyszeres üvegekről vett szövegek adják a különböző irányokba kalandozó meditáció apropóit. Rankine a személyes lírát az újságok bizarrsága felé tolja el:

Miután elváltunk, és a lakásomhoz vezető lépcsőn mentem föl,
az járt az eszemben, hogy a nők bizonyos hánydát nem erőszakolják meg.
De ezt nem tudom biztosan. Talán ez afféle dolog,
aminek utánajárhatok a Guglin. Azt hiszem,
hogy aztán a "milyen nőket nem erőszakolnak meg"
kérdés egy másfajta kifejezése lehet annak,
hogy "ez életem legrettenetesebb napja".

A kötet aztán dramatizálja, hogyan kapcsolódik össze a vallás és a scifi az adatok és információk területén. Egy evangelista pamfletjében olvasott szövegre: "légy olyan, mint Jézus" a Mátrixból (Reloaded film) húz elő egy reflexiót, amikor
Morpheus azt mondja: "azt mondtam Neonak, legyen olyan, mint Jézus".
Rankine hozzáteszi: Neo senkit nem tud megmenteni, Morpheusnak meg majd lesz egy újabb álma, egy olyan, amiben az emberek élnek, attól függetlenül, hogy mit álmodsz, és az álmodtól függetlenül halnak meg.
A különböző szövegek között Rankine így mutatja be, hogyan készül az önéletrajz szubjektivitással keverten.

Ebben a részben megkíséreltem bemutatni, hogy miként reagál a költészet a technológia változására, valamint, hogy milyen nyelvi nyomások érhetik a jövő költészetét.
A xxi. századba lépve a web alapú költészeti szemle lehetősége azonnal nyilvánvalóvá vált a 100 költő a háború ellen c. e-könyvben. Ezt először 2003-ban publikálták. A szerkesztő Todd Swift megmagyarázta, hogy megjelenését éppen a fegyverekről szóló Hans Bix jelentés megjelentetéséhez igazították. Ez volt eddig a leggyorsabban megszerkesztett globális antológia. Ír, skót, walesi, angol, kanadai, ausztrál, francia, indiai, amerikai, és más költők szerepelnek benne. Az angol kiadást francia, brazil és német verziók követték, gyakorlatilag az egész világról. Az eredeti kötet felszólítja az olvasót, hogy terjessze a hírét.


 

 

Utoljára frissítve:2020. január 05., vasárnap 09:40
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Legfrissebbek a szerzőtől: Fábián József

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned