Akit a kreativitása vezérel


"A költészet nemcsak irodalom, hanem művészet is – a nyelvé, és mindené, ami a nyelvből levezethető: vagyis a hangé, a képi megjelenésé, a mozdulaté, a testé."

Szkárosi Endre költő, művészeti író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, az ELTE olasz tanszékének egyetemi docense. Intermediális művész, előadó. Tevékenysége számos területre kiterjed. Olasztanár lévén az itáliai kultúra, világlátás jó ismerője, tolmácsolója. Keresi a művészi megfogalmazás különféle formáit. A magyar posztavantgarde egyik kezdeményezőjeként indult, a XX. századi magyar irodalmi átalakulás kulcsalakja lett, és az idősebb Szkárosi sem fordul el korábbi önmagától. Nincs is rá oka. Egyéni vízióval rendelkezik.
1952-ben született Budapesten. A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizet, aztán előbb jogot hallgatott, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-olasz szakán tanult. 1978–1983 között a Mozgó Világ szerkesztőségi tagja, 1983-tól öt évig a Lapkiadó munkatársa volt. 1984-ben megalapította a Szkárosi&Konnektor művészeti koncertszínházat. 1984 óta a József Attila Tudományegyetemen oktat. 1986 óta gondozza az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, amely a hazai párhuzamos kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma. 1994 óta az ELTE-n olasz irodalmat tanít, docens, majd 2012 novemberétől egyetemi tanár.
Az 1970-es évek elején kísérleti színházban dolgozott a Brobo csoporttal, és hangköltészettel is foglalkozott, illetve totális koncertszínházi előadásokat szervezett, verseket írt, valamint kritikai- és szépírásokat publikált. 1987 óta videoköltészettel is foglalkozik. Az 1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt. Nagyon sokféle hatást képes beépíteni egyéni stílusába. A különféle inspirációk összeolvadnak nála, és az összhatásuk lesz Szkárosi nyelve. Számára az avantgárd egyik rokonszenves definíciója: olyan alkotás, amely radikálisan túllép a kor esztétikai közmegegyezésén. Úgy tarja: a monolit rendszerekben, egy diktatúrában mindig a hivatalostól eltérő kultúra az igazi, az élő, a vonzó.
A hetvenes és nyolcvanas évek szubkultúrájában jelentős szerepet játszott. Tagja volt a (Szilágyi Ákos vezette) Fölöspéldány csoportnak, amely nevében is kifejezte, hogy rájuk itt nincs szükség, mert a sokszínűség és a szabadság gondolata errefelé nem primer állami szándék. Visszatekintve arra az időre, legendákkal és mítoszokkal övezett világra nézünk, ahol elszállt egy hajó a szélben, és az ördög álarcosbálján is voltunk. Gigantikus happeningeket szerveztek. Időnként brahiból is alkottak. Vonzotta őket az anti-siker, anti-zene és a pánik-rock is. Olyat csináltak, amiről úgy gondolták, hogy frankó.
Versei, szövegei előadása során egyre több eszközt használ, amelyeket részben a nyelv, részben a hang, velük együtt pedig a mozdulat, a térbeli jelenlét felelőssége ad az ember kezébe. Megbizonyosodott arról, hogy mindezzel autonóm költői munkát lehet létrehozni. Hangköltészeti performanszai így egyre komplexebbek lettek nyelvileg, és egyszer csak felvetődött benne a kérdés: miért nem társítja mindezt a zene dinamikus lehetőségeivel?

Eszmélkedéstörténeti emlékiratából nemcsak az embert, az alkotót, mint összművészeti jelenséget ismerhetjük meg – írta róla Láng Eszter, aki szerint tanulni lehet Szkárositól és könyvéből is. Hogy egymással dolgozva áll össze az a több, amire egyénileg senki nem képes. És azt is, hogyan lehet egyensúlyban tartani a szakmai (egyetemi) és művészeti tevékenységet, s a kettőt ötvözni, egyiket a másikkal többé tenni, amikor kell, elválasztani. Szellemi magatartásmintát kínál.
A szabadság, mint olyan alapvetően meghatározza Szkárosit, tudatosan és öntudatlanul is szabadságra törekvő, az „arctalan nemzedék” (Zalán Tibor kifejezése) személyes és művészeti szabadságának egyik arca és zászlóvivője.
Alkotásairól így vall: …az írott versek felől teljesen természetesen jutottam el a térben létező nyelvek költészetéig.(…) Ezért megyek tovább úgy, ahogy eddig mentem. Itthon, külföldön, a levegőben. Nem látom értelmét, hogy olyat írjak, amit bármelyik igényes költő – és elég sok van belőlük – meg tud csinálni. Ha teljesen őszinte vagyok, olyat szeretnék mindig csinálni, amit ők – alkatuknál, szokásaiknál, érdekeiknél fogva - nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek megcsinálni.
Arra példa a művészete, hogy az nem igaz, hogy a költészet alapvetően az írott nyelvben létezik csak. Ezt a hamis beállítódást az is cáfolja, hogy a költészet az írásbeliség és nyomatás előtt is létezett, és Saussure óta köztudott, hogy az ember által hétköznapilag használt nyelv sem más, mint egy hangzásfolyam, amelyet az írott nyelvi rendszer, a betűk és írásjelek együttese csak lejegyez, mint a kotta a maga hangjegyeivel és jelzéseivel a zenész számára a zenét jegyzi.
Szkárosi azon nagyon kevés magyar költők egyike, aki eklatáns módon szemlélteti, hogy a költői közlés nyelve az írott kódrendszeren túl, a hangban, a látványban, a mozdulatban, a konkrét akusztikai és vizuális artikulációban valósul meg a maga teljességében. Nem az udvari kultúra vonzotta soha, a tiltakozás talizmánja van a kezében, látja az utópia végét. Benne együtt él az akarat és az okozás képessége. Tudja, a képmutatást használni lehet, de megszokni nem. Tudja, módunkban áll, hogy a világot pokollá tegyük.
Zene, hang, látvány, fény, szó, mozdulat – minden benne van munkáiban. Eligazítást nyújt a hangköltészet zenéjében, ahol energia-átadás történik. Így jön létre a hang. Ez vezet minket, ez irányítja gondolatainkat is, ez az életünk. (Legyen az a belső hang vagy egy külső.) Úgy gondolja, hogy maga az emlékezés mindig értelmezés, és ez az értelmezés jelentős részben racionális, de nem elhanyagolható részében érzék- és ösztönmunka.

Nézzük néhány versét!



 lábtextus

vékony        bélhúron     penge         függ           alább

sorsa           bévül          csont
monoton     bút    belülről
vezérelv       teve            idegzsinegen
megint         függő
játék   béli              láb             bőrben
bújdosó       partizán

meghurcolt            golyó                   torkolat
hurkolva      újjá    hordoz
fegyvertestmasszát
plazmát       váladék        passzát
fúa     át       pórusát
idegen         idegen         egyensúlyt
emel   a        burkolat      fölé
talpas          történelem   horgolat      nyomai
a        világbélnyálkahártyán


monitor       búlábat
függet          óvszerenként         hármat
szól   a       kokárda       tiszt
a        kár     mentség      a        talp   alatt
nyírkötélen            zsongva      hódol
bele   ment        nem             ment
bele   sül    ráfékez       a       talpas
ma     még hárman        másznak
ráfele           tafota

kár     tönk  óvadék
robot           lép     fene   mollban
lápon                    térden                   holtan

szállj fül      ivadék
ne      zsúrba         botoltan
azúrba         bélelten
lopva                    járakadékoltan
láb     alatt   a  véletlen
betéten        a        tenyér
légtalpas      vödörjár
minden gödrökön át



Bright

time has died
since I went by
it’s so bright
without time

space has died  
since it fell apart
it’s so great  
without space

my eyes have died
once I was high
come on, well,
take me, take me to hell
 
there’s no time
there’s no space
there’s no light
it’s so bright

Ragyogás


meghal az idő
ha elmegyek
ragyogás
ha nincs idő

meghal a tér
ha szétzuhan
szárnyalás
ha nincsen tér

meghal a szemem
ha elszálltam
na gyerünk már
pokolra velem

ott nincs idő
ott nincsen tér
ott nincsen fény
csak ragyogás




Közigazgatási dal 4/4-ben
az építési osztály az nagyon jó
a leveleket földre dobják nagyon jó
a határidőt nem tartják be nagyon jó
igaz is ha nincsen levél
minek is azt betartani hű de jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
hű de jó
                 
az erősebbnek dönteni az hulla jó
de nem is kelletik dönteni hulla jó
az erősebbnek eldől az majd
magától is hu-hu hi-hi hulla jó
asszisztálgatunk csendesen hulla jó
mi a fasznak élnek ezek
az ügyfelek hi-hi-ha-ha hulla jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
hű de jó
                    
a közigazgatási hivatal de jó
a leveleket iktatjuk az cseszett jó
de határidő nem létezik toszott jó
válaszaink üresek de
baszhatod mert jogerősek ez igen jó
nincs fölöttünk senki sem
de ha van is majd ledaráljuk hű de jó
csak meglegyen a prémiumunk durva jó
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu



hű de jó
                     
kormány ide kormány oda
az ellenzék meg leszophatja
mi vagyunk az örök dada kurva jó
de ha valakinek mégis magasabbra áll
hát legyen boldog leszopjuk na nehogy már
csak meglegyen a prémiumunk na nehogy már
a kutyafaszu ügyfeleket
meg elhajtjuk a pokolba na nehogy már
izéljenek itten nekünk na nehogy már
menjenek innen a faszba na nehogy már
ha-ha-ha-ha hi-hi-hi-hi
he-he-he-he hu-hu-hu-hu
na nehogy már
                    
sej haj víg az élet na nehogy már
na nehogy már

Utoljára frissítve:2019. december 06., péntek 18:28
Novák Imre

         Novák Imre

 

Születési hely Veszprém, idő 1953. szeptember 21.

Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.

3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.

Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.

Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.

1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.

1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.

Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.

2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.

2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.

Novák Imre                         Közelképek és aranyfedezetek

Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.

A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

Pogány örömmel

Az őrület madara

Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett

A forrás jéghalálba

Merevedett arc.

Tótükre szürkül,

Az erdő és a mezők

Esőbundában.

Elszáradt levél

Tovább hullik az erdőn

Vérző farönkről.

Vörös ikreknél

Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.

Ház dől most házra.

A hegy lábánál,

A völgy közepén mocsaras

Tavak születtek.

Erdőhatáron

Hasadék, felhőkatlan

Ködspirált lövell.

A nap rásütött.

Lepkepár egymást fedő

Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.

Élet vize az ecet.

Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban

Ha alázuhanok majd,

Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,

Az idő megfojtása

Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.

Köd ritkítja az erdőt.

Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,

Fűrészféle alak volt,

Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.

Az eső köröket szúr.

Üres felület.

Vízen fűnyaláb.

Szilfák hosszú árnyékán

Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét

Az akusztikus térben

Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt

Egy csiga is elindult.

Felér a csúcsra?

Égi vonalon

Szaladgál a képzelet,

Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.

Mily világos a homály.

Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Csendes pillanat

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Esti káprázat,

Tűz, víz, légáramlat jön.

Villám csap bele.

Kiváló debatter.

Kiugrott apácák közt

Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis

Éles és tündöklő arc.

Önmagában nő.

Bűbájfotókon

Piros mellbimbójú nő.

Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,

Ördöggel szimpatizálva

Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Messzi a közel,

Mily világos a homály,

Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Apró lökések,

Vénámba hajórajok,

Halcsontok döfnek.

Madaras ágak

Átaludták a telet,

Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.

A nap szemérmetlenül

Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.

Alaknélküli voltunk,

Vagy mindkettő.

Holtak szájában

Homok, kő, giliszta, föld.

Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.

Csak egy test akart lenni

Az életemben.

Farönkfej nyoma

Táncoló alakokkal,

Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.

Szél bújt el az erdőben.

Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:

Átkozott féltékenység.

Sápadt hold néz.

Dögcédulám már

Gyerekeim játékszere.

Apámé sehol.

Nap napra csúszik.

Vagyunk, a holnap nincs itt.

Túlélők leszünk?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned