- Írta: Novák Imre
- Kategória: Tárcák és tanulmányok
- Megjelent: 863 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Felidézhető történetek, gondolatok, hangulatok, képek sorozata
Bevezető a haikukhoz
Több évtizede írok haikukat. Vonz a sejtelmessége, vonz, hogy néhány szó képes felidézni történeteket, gondolatokat, hangulatokat, természeti képeket városról, tájakról. A szöveg táj, a tördelt sorok asszociációs láncba fűzve a nappalok és éjszakák útjain haladnak.
A haiku a legismertebb keleti versforma, és nagy hatást fejtett ki a nyugati irodalomra is. Bármi lehet a témája, bármiről szólhat. Tizenhét szótagban, három sorban gondolatok, képek felvázolása, felidézése történik. Egy érzés, egy benyomás, egy hétköznapi hangulat, mozdulat kap nagyobb jelentőséget a haikuban, és válik általánosan érvényes mondanivalóvá. A zen nyelvén szólva: a világ egységének átélését fejezi ki a vers nyelvén. Az élmény, a pillanatnyi megvilágosodás ideje, és a természet titkainak kifürkészése, megragadása.
A természetesség, az egyszerűség, a közvetlenség ötvöződik benne. Japánban évszázados hagyományai vannak. Fénykora a XVII. és a XVIII. századra esik. A feudális, katonai kasztrendszer szűk keretei között kialakuló városi polgárság irodalmi önkifejezéseként jött létre.
Gondolatiságában rokon a zen-buddhizmussal, a türelmes elmélkedés tanával. A haiku is a szemlélődést tartja a legfőbb teendőnknek, ahol szabadon áramlanak a gondolatok, az észlelhető világ részeire bomlik, majd a képzelet összerakja egy új egésszé a mozaikdarabokat.
Az európai lírában az epigrammával tart rokonságot. A kapcsolatot a mindkettőben felbukkanó ellentétek adják. Mindegyikben ellentmondás rejtezik, megbúvik bennük egy csavar az előző gondolatokhoz képest, ami egy új helyzetet teremt. Aztán inkább csak a különbözőségeket sorolhatjuk, hiszen az epigramma emléket állít, erkölcsi, politikai sikerekre emlékeztet. A haikura ezek nem jellemzőek, inkább részleteket vázol, az általánosan érvényes természettörvényeket kutatja.
A haiku szimbolizálja világunkat, jelez, csak felmutatja a tényt. Nem mond el történeteket, nincs benne jellemrajz, nem fest kortörténeteket, nem egy rövid novella, nem jelenik meg benne összeütközés szereplők között, nem ír le eseményeket. A haikuk tömörségükkel, sejtelmességükkel többértelmű jelentéssel bírnak. Többre és másra is gondolhatunk olvasásukkor, így az olvasó képzeletére is számíthatunk az írásukkor, mert mindenki hozzáteszi saját tapasztalatait a szöveghez.
Számomra is a városlakó lírai merengésére ad alkalmat az elmúláson és az élet dolgain.
Kosztolányi nem véletlenül nevezi természeti rajznak, mert a felvázolt kép mögött ott egy másik rajz, egy lelki rajz. Ez mindannyiunk lelki rajza lesz. A haiku írója csak megindítója a gondolkodásnak.
A magyar nyelv szóösszetételei páratlan gazdagságot biztosítanak a haiku írására. Árnyaltan fejezhetjük ki érzelmeinket egy-egy pillanat, hangulat felidézésekor. Úgy hívja elő a gondolatokat, ahogy a folyóba dobott kő hullámai egymásra futnak, és szétterülnek a víz felszínén. Az asszociációk is így kapcsolódnak egymáshoz.
Szeretek haikut írni. Szeretem, ahogy a szavak titkokat rejtenek magukban, aztán egyszercsak felfedik a bennük megbúvó megállapításokat életről, halálról, a végső kérdésekről, és a közte meghúzódó útról. Szeretem, hogy sűrített életképeket lehet velük írni, és alkalmas a meghökkentésre. Bíztat is, hogy kár a világ hazugságait elhinni, mert a természet tiszta képeiben rejtőzik az igazság és a szépség.
Köznapi történéseknek lehet olyan szerepet adni, amelyekből sorsunkra, életünkre vonatkozó megállapításokat lehet levonni. Erre jó a haikupillanat. Ellazulhatunk az időtlenségben, átéljük a mulandóságot. A haiku a láthatón túlra vezet. Gyökereink a földhöz kötnek ugyan, de ábrándjaink az úszó felhők közt haladhatnak.
Az itt olvasható versek is a véletlenszerű alkalmak forrásvidékéről származnak. Témájuk a táj és a város. Túl a csábaságokon, túl az ördög álarcosbálján is, kísérletet teszek, hogy a csalóka tünetekből kihámozzuk azt, aminek a mérge összehúzza az arcot. Igaz, sejtjeink már egyre kevesebb energiát nyernek a környezetünkből. Az észokoktól messze estek a tények, hiába egy a gyökerük. Sorsunkban sebekkel egyre ridegebbek lettünk. Szavaink baljós sejtelmek az időről, és énjeink mélyén ott a régi kérdés: lehet-e még azonosulni a természettel?
Vagy csak annyi maradt, hogy önkényesen számolgatjuk a csillagokat?
Novák Imre
Novák Imre
Veszprém, idő 1953. szeptember 21. - 2020. március
Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.
3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.
Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.
Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.
1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.
1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.
Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.
Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.
2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.
Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.
A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.
2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.
2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.
Novák Imre Közelképek és aranyfedezetek
Álmodó színes
Falevelek merülnek
Téli halálba.
A nappal vére
Finom és egyszerű nő
Lelkére csordul.
Pogány örömmel
Az őrület madara
Szökőkúttá vált.
Sírcsonkok mellett
A forrás jéghalálba
Merevedett arc.
Tótükre szürkül,
Az erdő és a mezők
Esőbundában.
Elszáradt levél
Tovább hullik az erdőn
Vérző farönkről.
Vörös ikreknél
Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.
Ház dől most házra.
A hegy lábánál,
A völgy közepén mocsaras
Tavak születtek.
Erdőhatáron
Hasadék, felhőkatlan
Ködspirált lövell.
A nap rásütött.
Lepkepár egymást fedő
Árnyékában várt.
Húzza a nyelved.
Élet vize az ecet.
Fanyar és bizarr.
Spárgafonatban
Ha alázuhanok majd,
Ki szövi tovább?
Szótagok, szavak,
Az idő megfojtása
Tizenhét álom.
Gőzölög a táj.
Köd ritkítja az erdőt.
Levélkavargás.
Hol jött vagy ment,
Fűrészféle alak volt,
Csak jött, ment, jött, ment.
Víz színe remeg.
Az eső köröket szúr.
Üres felület.
Vízen fűnyaláb.
Szilfák hosszú árnyékán
Úszó szigetek.
Nyugtalan szellemét
Az akusztikus térben
Emlék kísérti.
Sziklás hegy előtt
Egy csiga is elindult.
Felér a csúcsra?
Égi vonalon
Szaladgál a képzelet,
Mikor szóródik.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Őrzi elszáradt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Árnyékok, formák
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Szádban cseresznye
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Messzi a közel.
Mily világos a homály.
Kuszán egyszerű.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Ördögűzés folyt.
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Csendes pillanat
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Esti káprázat,
Tűz, víz, légáramlat jön.
Villám csap bele.
Kiváló debatter.
Kiugrott apácák közt
Cinizmust hirdet.
Fény sehol, mégis
Éles és tündöklő arc.
Önmagában nő.
Bűbájfotókon
Piros mellbimbójú nő.
Tériszonyom van.
Árnyam növekszik,
Ördöggel szimpatizálva
Hínár, víz fon át.
Csendes pillanat,
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Ördögűzés folyt
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Messzi a közel,
Mily világos a homály,
Kuszán egyszerű.
Szádban cseresznye.
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Árnyékok, formák,
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Őrzi elhervadt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Apró lökések,
Vénámba hajórajok,
Halcsontok döfnek.
Madaras ágak
Átaludták a telet,
Vízbe bámulnak.
Víz selymesedik.
A nap szemérmetlenül
Eléget mindent.
Nem élő, nem holt.
Alaknélküli voltunk,
Vagy mindkettő.
Holtak szájában
Homok, kő, giliszta, föld.
Hús, gyümölcs után.
Nézett, mosolygott.
Csak egy test akart lenni
Az életemben.
Farönkfej nyoma
Táncoló alakokkal,
Életrajzokkal.
Fák hajladoznak.
Szél bújt el az erdőben.
Onnan jön vissza?
Téli éj gondjai:
Átkozott féltékenység.
Sápadt hold néz.
Dögcédulám már
Gyerekeim játékszere.
Apámé sehol.
Nap napra csúszik.
Vagyunk, a holnap nincs itt.
Túlélők leszünk?