Vizuális gyönyörűségekre mindig vágyik az ember

 

Miért nem tudjuk becsülni a nemzetközi hírű alkotóinkat itt, helyben? Ez a kérdés piszkálja az embert, amikor a kiváló, szekszárdi tojásdíszítő, Csuhaj Tünde keserédes sztorijait hallgatja. Külföldön 150 alkalommal mutatta be munkáit, itthon négyszer.

 

Csuhaj 1

Csuhaj Tünde egy profi módon díszített strucctojással

 

Címekre, elismerésekre sosem hajtott Csuhaj Tünde, így a művészi életjáradék nem illeti meg Most megy nyugdíjba; meghatóan szerény összeget fog kapni. S egy mindennél beszédesebb adat: külföldön mintegy 150 kiállításra, szakvásárra hívták meg, itthon mindössze két önálló tárlata volt, és két olyan, amelyen férjével, Szatmári Juhos László szobrászművésszel közösen mutatták be alkotásaikat.
A húsvétra már felkészült, számos dekoratív tojást visz a két legnagyobb európai seregszemlére, ahová évek óta meghívást kap: Németországba és Svájcba. Lúd-, fácán-, hattyú-, emu-, nandu- és strucctojásokat csipkéz, egyedi műveket hoz létre, úgynevezett plasztikus maratással. A tojások héja több rétegből áll, s az avatott alkotó káprázatos mini-domborműveket állít elő e rétegekbe hatolva. Általában többféle technikát alkalmaz: áttörést is, maratást is, színezést is. Munkáinak 70 százaléka lúdtojás felhasználásával készül. Bármilyen hihetetlen, ma Magyarországon a hattyútojás beszerzése a legnehezebb, nem a strucc, nem az emu, nem a nandu. A hattyú ugyanis védett madár. Mikor egyszer a Balatonnál túlszaporodott, érdeklődött az illetékes hivatalnál, ahol engedélyeztek számára hat tojás átadását. Ennél azért nagyobb mennyiséget dolgoz fel Csuhaj Tünde, de nem sokkal. Azt mondja, hogy ha Szekszárdon, vagy Tolna megye valamelyik másik városában állandó kiállítóhelyet kapna, és megrendelnének tőle évi ötven tojást, az lenne a testhezálló feladat. Tíz év alatt olyan anyag születne, amelynek csodájára járnának.
Összességében a jó nevű tojásdíszítők és az ismert gyűjtők is öregszenek. A gyűjtők hagyatékát már több helyen múzeumokban helyezték el, s itt-ott alkotói állandó tárlatok is létesültek.
Csuhaj Tünde a 64. életévében jár. Tojáscsipkézéssel 28 éve foglalkozik. Technikailag már mindenre képes, de még mindig dolgozik benne a „kalandvágy”. Az új dolgok kipróbálása rengeteg, 80 százalék körüli tojástöréssel jár, aztán, ha összeáll a munkafolyamat, minimális lesz a selejt. Megszületnek a tojáscsodák, az alkotó és a szemlélő közös örömére. Mert azt biztosan tudja, hogy vizuális gyönyörűségekre mindig vágyik az ember.

 

Csuhaj 4

Ahány tojás, annyiféle méret, szín, mintázat; egyedi alkotás valamennyi

 

 

Csuhaj 2
Tojáshéjba vésett, maratott dombormű

Wessely Gábor

Van az úgy, hogy az ember áll a szélben, és szeretne visszafújni. Mert egyenrangúnak érzi magát az elemekkel. Sőt, uralkodni vágyik rajtuk. Aztán rádöbben, hogy se rangja, se hatalma, de még jelentősége sincs. Ha eltűnne a Földről – az ember, az emberiség – mi sem változna. Legföljebb a jéghegyek nem ütköznének titanicokba. 

*

Ha eltűnnék így 57 évesen, mi történne? Néhányan megsiratnának, néhányan fellélegeznének, a gyerekeim szociális segélyt és tandíjmentességet kapnának az egyetemen, az ezredfordulós életérzéseket pedig egy firkásszal kevesebb vetné papírra. Kertem virágai kókadoznának, krumplibogarai tapsikolnának, ám összességében, nem borzadna bele nemlétembe a táj. A Nap ugyanúgy melengetné a krokodiltojásokat, mint eddig.

*

Tíz évig földmérő mérnökként dolgoztam, főként a Hortobágyon fejtve ki áldásos tevékenységemet. Huszonöt éve újságíróként keresem a kenyeremet, de nem mindig találom. Tolna megye Tolna városában élek a feleségemmel és három gyerekemmel; a Balaton-alvidék glosszabajnokának tartom magam. Sokfelé laktam már. Elhintem morzsáimat néhány kisfaluban és nagyvárosban, néhány éven, évtizeden át. Hátha összeáll belőlük egy kenyér…

 

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned