Novellák szótáralakban

Bartos Tibor: Magyar Szótár című könyvéről

 

Milyen ez a könyv? A nyelv regénye, a szavak kalandjainak sora? Apró novellák sora? Nagy Asszociációs Könyv? A szerző egymást magyarázó szavak és fordulatok tárának nevezi a könyv alcímében a kötetet, ami a Corvina Kiadónál jelent meg 2002-ben.

Hatalmas terjedelmű alkotás, mely mintegy összefoglalása egy életműnek a legjelesebbnek tartott magyar műfordítók egyikétől, a legendás Bartos Tibortól. Számtalan korszakos mű fordítója és szerkesztőjeként emlékezhetünk rá. Csak a fiatalabbak kedvéért említsünk néhány példát: Álom luxuskivitelben, Kerouac Úton-ja, valamint a Zabhegyező is összeforrt nevével.

A Magyar szótár negyven esztendei szógyűjtés és szinonimakeresés eredménye, amit a klasszikus Roget-tezaurusz módszer szerint 304 fogalomkörbe rendezett, és ezeken belül logikai-asszociatív sorokba szedett s így valóban egymást magyarázó szavak és fordulatok óriási tára, melynek magyar nyelven egyetlen zsenge előzménye van. Az akkori mű Póra Ferenc gyűjtéseit tartalmazza. Bartos Tibor is az ő nyomdokain indult el, hogy megnézze, hogyan társítjuk eszünk járása szerint a szavakat tömör, szabatos kifejezésekkel, elegáns fordulatokkal.

Úgy vélem a szótári forma csak ürügy, igazából nem hagyományos betűrendes szógyűjteményt találunk, hanem az egymást értelmező szavakat és fordulatokat lehet olvasni körbe-karikába, hiszen a szavak organikus rendszerben léteznek. Protestáns szorgalommal, és összegező-gyűjtő vággyal készült a könyv. Fogalmazványainkban elakadva belelapozhatunk, és választhatunk, milyen fordulattal folytassuk írásunkat, hogy találó legyen.

A szótár szavait vallatva a gondolkodás időbeli és térségileg elkülönülő sokszínűsége tárul elénk. Szavaink finnugor eredetéből fakadóan szerteágazó szócsaládok sorakoznak fel előttünk. Feltűnik a múltunk, hiszen az egymást váltó generációk a nyelv alapján, szavainkkal adják át tapasztalataikat, és a nyelvismeret mozdítja elő a tudást. Minél ékesebb a nyelv, annál több ismeretet jelez.

A szótárszerkesztő író használati utasítást is ad a szavak tárházában való bolyongásunkhoz: a szócikkek között kisebb-nagyobb történeteket rejtett el. Bevezetőjében jó utat kíván a fogalmak közti kiránduláshoz, majd a második kötetben összegyűjtve mutatja, melyik szóval hol találkoztunk. Ez az igazi kérdés, mert a szavak kapcsolódása a legérdekesebb, hiszen a szavak nem eleve rokon értelműek. Mi csupán házasítjuk őket. A gondolattársítás mindennapi cselekedetünk. A nyelv burjánzó, és legjobb a sűrűjében. A szókészletben, fogalomkészletben való bolyongás szellemi élményt jelent. Igaz, a szerző nem összefüggő történetet mond el, mégis számtalan eseményt ír le. Olvashatjuk, hogy mi minden van a világmindenség és a világ vége szavaink között.

Szavakat olvasunk, szép, érdekes, képszerű megfogalmazásokat, és rájövünk, mennyire igaz lehet, hogy nyelvünk rájár a hamisra, de fülünk kritikusan hegyes. A szerző olykor csal egy csöppet, amikor sajátos értelmezést lop az egymást értelmező szavak, történetek közé. Bár ez joga a mesélőnek. A szavakat, fordulatokat hazai szókémlő útjairól hozta – ahogy azt mondja. Hol pálóc, hol vazsi, szögedi ízeket érzünk. Kultúránk képzetkörében bolyongunk, és láthatjuk, hogyan változott szókincsünk. Mindennapi életünk gazdasági és társadalmi átalakulása ott van nyelvünkben, és ezt a szerző nyelvészi pontosságú magyarázatokkal bizonyítja. Felismerhetjük, hogy miből lettek, honnan származnak a kifejezések, böngészhetjük eredetüket, megmozgatják eszünket és érzelmeinket is az egymást magyarázó szavak. A szóelemek logikai-asszociatív sorokba szedve a szellemi műveltség tárházában való kalandozást adják.

Belelapozva a könyvbe helyszínek, események tárulnak elénk. Olyan, mint a tenger, ha egyre beljebb haladunk, egyre mélyebb és gazdagabb élővilágra bukkanunk. „Kitaszít” - olvassuk a 72. szócikk alatt. „Karórágó, szemérmes, elhajló” (vulgármarxista emléknyom), „a hóhér seperje meg.” „55. Mellőz”. „Nem borja, nem nyalja, elhagyja, kutyába sem veszi.” Aztán idekapcsolódik még az „él vele, éli világát, az átvészeli,” és magyarázatul: „ki milyen rózsát szakajtott, olyat szagújjon,” ők pedig „egy hiten élnek.” A „Mellőz”szó és gondolatkapcsolatai alapján így jutunk a közösségi érzéshez.

Idézzünk fel még néhány mozzanatot a könyvből.

Gazdag a játék szavunk világa is.„Játszódás, mórikálás, rajzolás, huncutság, vitézi, lovagi torna, bajnokság, unaloműzés, kockázás, lóverseny, gyufahúzás, búcsú, körhinta (forgókomédia), ünnep, népszokás, lepényevés, ugróiskola, fürdő, bordélyház” szavak követik egymást, de érdemes beleolvasni a szócikkbe lejjebb is”. „Játszik a szemünk, játéka van a keréknek.” Pénzváltozás esetén „akkor még a forint játszott” (vagy a pengő) szófordulatot használjuk. Mintha egy játéktörténeti múzeum szószedeteit olvasnánk. Kultúrtörténeti összefoglalóként is értelmezhető nyelvtörténeti háttérrel.

Az iskola világa is szerepel a könyvben. Az osztály fogalom része. Sűrítve is képet kapunk róla. „Általános, elemi” szavakkal indul, van „teológia, évfolyam, gólya, koldusdiák, szolgadiák, tanterem, előadóterem, osztályozási napló, vizsga”, aztán „régi négyes, elemiben ötös, karó, fa, daci”, majd „csillagos ötös, tiszta kitűnő, vörösdiplomás,” szavak következnek, aztán olyan is akad, aki „bukott és visszatapsolták”, talán még prolongálták is. Ő aztán „kimaradt, lemorzsolódott”, mint a kenyérről (a nagy egészről) a darabka.

A szavak gyűjtéséhez a fordítás is hozzátartozik, de a „fordítás nem szóra tett szó”. Ez inkább egy olyan kapcsolat, mint a hímzés és annak másik oldala között van, ahogy azt az iskolában hallottam egykor. Izgalmas kérdések lappanganak itt is a könyvben. „Hogyan fordítaná magyarra a Mississippit?” – olvassuk. Itt a táj, itt a lehetőség, látjuk, belegondolunk. Tom Sawyer áll a parton, és ha továbbhaladunk, jön az Ohio.

A szavak kapcsán elgondolkodhatunk arról is, hogy mit gondolnak az emberek egymásról?„Mit gondol a berlini a szászról?” És miért nézik fitymálva a bajorokat, hogy mást most ne is említsünk az egymás közelséget különbözőképpen megélő népekből. A kultúra meghatározó erő, a világirodalom is pesti szóra fordítódott, legyen az bármelyik nagyváros irodalma.

Bartos Tibor szókincsünk nagy búvára volt, arra törekedett, hogy terjedjen Kazinczy vágya, a sokszínű stílus. Kedvet csinált, hogy mi is gyűjtsük a szavakat, a kifejezéseket, hiszen lappang még néhány a szótáron kívül, akadhat még egy-két éca borbírától vagy bűróséftől. Segít a szavak gyűjteménye, hogy nyelvünk tökéletesebb legyen. A könyv leletmentés, hogy a szavak közteherviselése megvalósuljon, és ne csépeljük el egy-egy jól csengő szavunkat több fogalom megnevezésére. Talán ez is hozzájárul a szellemi renyheség, tespedés és a szunnyadozó nyelvi tunyaság leküzdéséhez.
A szerzőt nem az intellektuális mánia vezeti, hanem az élet maga. Tudja, hogy a nyelv lehet az igazság és a hazugság közös forrása, de - az egymást magyarázó szavakat nézetkülönbség szerint nem látjuk szétbontva -, túllép az ideológiák harcán. Világos előtte, hogy az igazságérzet még nem jogszabály, de a nyelv hordozza a valóság jellemzőit. Hol az utcai közbeszéd stílusában, hol a nyelvész, a nyelveket tudó író biztonságával társítja a szavakat, néhol ironikus látásmóddal. Van itt szó, az érdes hangra is, a személyeskedésre, és számtalan vitriolos megjegyzés, kifejezés is akad elég. A magyar társalgási köznyelv szavai sorakoznak előttünk. A tájnyelvi szavak, a városi argó mellett a biedermeier társalgási stílus eufémizmusa is megtalálható a szótárban. Lehet, hogy a szót egy másikkal értjük jobban.

Érdemes elgondolkodnunk a közműveltség szóhasználatán, és a gyűjtemény segít abban is, hogy ne legyünk póriasak, hogy a formális nyelvhasználat színesedjen, és ne csak a helyi viszonyokban való megragadás jellemezze szövegeinket.

Összegező korban élünk, és a cél mindig vonzódás is a világmagyarázatok szempontjából. Mozgékony elmére van szükségünk, hogy összekapcsoljuk az ösztönök mélyéről jövő szürrealizmust a hétköznapinak tudott valósággal. Izgalmas szógyűjtemény. Hermészi leleményességgel gyűjtött és válogatott kötet. Érdemes felütni bármelyik oldalon. Aki szeret bajmolódni a szavakkal, szépen vagy érdekesen akar írni, beszélni, az bátran üsse fel, nem fog csalódni. Nem bánja meg senki a forgatását. Indulhatunk bármelyik szótól, gazdag szóbarlangot járhatunk be. Olvashatjuk a szavakról, amit tudni érdemes, vagy amit tudni kellene.

Novák Imre

         Novák Imre

 

Születési hely Veszprém, idő 1953. szeptember 21.

Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.

3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.

Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.

Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.

1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.

1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.

Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.

2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.

2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.

Novák Imre                         Közelképek és aranyfedezetek

Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.

A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

Pogány örömmel

Az őrület madara

Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett

A forrás jéghalálba

Merevedett arc.

Tótükre szürkül,

Az erdő és a mezők

Esőbundában.

Elszáradt levél

Tovább hullik az erdőn

Vérző farönkről.

Vörös ikreknél

Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.

Ház dől most házra.

A hegy lábánál,

A völgy közepén mocsaras

Tavak születtek.

Erdőhatáron

Hasadék, felhőkatlan

Ködspirált lövell.

A nap rásütött.

Lepkepár egymást fedő

Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.

Élet vize az ecet.

Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban

Ha alázuhanok majd,

Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,

Az idő megfojtása

Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.

Köd ritkítja az erdőt.

Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,

Fűrészféle alak volt,

Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.

Az eső köröket szúr.

Üres felület.

Vízen fűnyaláb.

Szilfák hosszú árnyékán

Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét

Az akusztikus térben

Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt

Egy csiga is elindult.

Felér a csúcsra?

Égi vonalon

Szaladgál a képzelet,

Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.

Mily világos a homály.

Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Csendes pillanat

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Esti káprázat,

Tűz, víz, légáramlat jön.

Villám csap bele.

Kiváló debatter.

Kiugrott apácák közt

Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis

Éles és tündöklő arc.

Önmagában nő.

Bűbájfotókon

Piros mellbimbójú nő.

Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,

Ördöggel szimpatizálva

Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Messzi a közel,

Mily világos a homály,

Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Apró lökések,

Vénámba hajórajok,

Halcsontok döfnek.

Madaras ágak

Átaludták a telet,

Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.

A nap szemérmetlenül

Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.

Alaknélküli voltunk,

Vagy mindkettő.

Holtak szájában

Homok, kő, giliszta, föld.

Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.

Csak egy test akart lenni

Az életemben.

Farönkfej nyoma

Táncoló alakokkal,

Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.

Szél bújt el az erdőben.

Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:

Átkozott féltékenység.

Sápadt hold néz.

Dögcédulám már

Gyerekeim játékszere.

Apámé sehol.

Nap napra csúszik.

Vagyunk, a holnap nincs itt.

Túlélők leszünk?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned