- Írta: Novák Imre
- Kategória: Tárcák és tanulmányok
- Megjelent: 682 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Egy magányos talentom
Berzsenyi Dánielről
A magyar ódaköltészet legnagyobb mestere, az Egyházas - Nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel a Kemenes-alján született 1776-ban, Vas megyében, evangélikus családban. Apja, Berzsenyi Lajos földbirtokos és okleveles ügyvéd. Anyja, Thulmon Rozália tehetős somogyi nagybirtokos lánya, aki érzékeny lelkű asszony volt, és a széltől is óvta az erőtlen és betegeskedő egyetlen gyermekét. Sokáig iskolába sem járt emiatt. A betűvetésre apja tanította meg. Végül 14 évesen Sopronba, az evangélikus líceumba került. Vásott gyerek volt, de nem hanyag, ahogy mondták róla. Szilaj volt, jól úszott, birkózott, táncolt. Testi erejével kitűnt társai közül. Ehhez dacos jellem, de érzelgős kedély társult, és igen heves természetű is volt. Állítólag első kedvese elalélt a karjaiban, és képes volt egymaga ellátni 12 német baját is, mikor összeakaszkodott velük.
A tanulás nem kötötte le, kalandvágy élt benne, ezért elszökött az iskolából, és Keszthelyen katonának állt. Mikor ezt apja megtudta, hazavitte, néhány hónapig otthon tartotta, aztán újra Sopronba küldte tanulni. Gazdálkodót akart nevelni belőle, de ő az antik irodalmat, főleg Horatiust bújta. Apjával örök harcban állt emiatt, mert tiltotta a költőktől, akikben ő a világ minden bajának forrását látta. Ennek ellenére Berzsenyi görögökhöz való vonzódása végigkísérte életét. A horatiusi középszer és megelégedés követendő minta volt számára, mert nem akarta, hogy szíve épségét soha semmi bájszín tőrbe ne ejtse. Arra intett, hogy a Jámbor kincseket nem gyűjt, hogy azokra árvák könnye ne kiáltson, de megelégedéssel láthassa csűrében keze míve bérét. Ezzel a logikus józansággal szemlélte a világot.
1795-ben végleg abbahagyta a tanulást, előbb Niklára ment anyai nagybátyjához, aztán Hetyén gazdálkodott. 1799-ben feleségül vette másod-unokatestvérét, Dukai Takách Zsuzsannát. Nem volt szerelmi házasság, inkább érdekházasságnak tartották kortársai. Sokak szerint a vagyon miatt választotta Berzsenyi a fiatal, 14 éves gyereklányt. Volt még másik haszna is a korai házasságának, mert így kivonta magát basáskodó apja felügyelete alól. Nem is csalódott, élete végéig boldog férj és apa volt.
Az irodalomba Kis János, celldömölki lelkész és költő, Berzsenyi keresztkomája ajánlotta be, amikor egy alkalommal rajtakapta az íróasztalánál titokban verseket író gazdát. Azon nyomban elküldte Kazinczyhoz verseit meleg ajánlással. Így kezdődött Berzsenyi és Kazinczy hosszú levelezése, bár elég lassan indult, mivel a versek elküldése után hat évig nem voltak kapcsolatban, pedig Kazinczy „szent tüzet, dicső lángot” látott fellobbanni írásaiban.
1813-ban jelent meg verseinek első kiadása, amelyből látszott, hogy kísérletező kedvű, hatalmas tehetség. Fennkölt idealizmus és erkölcsi nagyság kultusza áradt írásaiból, és vérében volt a magyar ritmus. Képrendszere konkrét élethelyzetekből állt. A görög világ mellett a németek is hatottak rá. Gessnertől az érzelmességet tanulta. Leíró hajlama Matthissontól származott. Schillertől a bölcselkedés és az emberiség sorsáért való aggódás jelenik meg lírájában, de azért a legnagyobb példa, a legnagyobb előd Horatius maradt. Tőle nem csak a verselést vette át, hanem magatartásmintául is szolgált számára. A magyarok közül Kazinczy, Virág Benedek, Bessenyei, Orczy, valamint a rokon és felfedező, Kis János érződik leginkább munkáin.
Rövidre szabott az az idő, amelyet írással töltött. Hamar elhallgatott, mert a támadások, a gáncsoskodások elkedvetlenítették. Kedélye mindjobban elborult. A megújuló magyar nyelv ellenfelei által írt Mondolatban őt is támadták, hogy az új szavak ártalmára vannak nyelvünknek. Kazinczy feltétlen hívének tartották. Ez is hozzájárult, hogy egyéni életében sok csalódás érte. Csak családi életében őrizte a boldogságát. Irodalmi körökben tanulatlannak érezte magát, őt pedig vidékiessége miatt nehezen fogadták el. Volt, aki tehetséges bunkónak tartotta, vagy régiességét vetette a szemére. Kölcsey azzal vádolta, hogy nem tudja a formákat használni, nyelve dagályos, élményei szűk körből származnak. Bíráló írását Berzsenyi a recenzió lárvába burkolt csúfolódó írásnak tartotta, de megtörte kedvét, elhallgatott. Kazinczyra is megharagudott, hogy nem védte meg a támadásoktól, és nem is levelezett tovább vele. A húszas években esztétikai tanulmányokba mélyedt, pótolta a korábbi évek elmaradását, és ő lett a Magyar Tudós Társaság filozófiai osztályának első vidéki rendes tagja. 1832-ben személyesen is megismerkedett Széchenyivel, aki nagy tisztelője volt költészetének, szellemének. Felesége kedvéért még németre is fordított Berzsenyi verseiből.
Berzsenyinél gyakran előfordul, hogy a vers és az azt kiváltó élmény nincs közvetlen kapcsolatban, mivel többször átírta munkáit, így a végső változat már csak részben őrzi az eredeti ihlet motívumait. Szenvedélyes korrektor volt. Hosszú ideig dolgozott művein, aprólékos gonddal csiszolta verslábait.
Berzsenyi munkáit, mint ahogy az életét is, sok titok lengi körül. Szerelemről szóló verseiben is diszkrét. Elfedi előlünk, kikhez szóltak lángoló, bókoló szavai. Felmerül ugyan néhány környékbéli lelkész lányának a neve, vagy felesége testvére, Dukai Takách Judit költőnő is a versek kapcsán, de bizonyosságal nem lehet megállapítani, hogy kik valójában a versek megszólítottjai. Érdemes megemlíteni, hogy gyakran találunk nála gátolt szerelemről szóló írásokat. Szerelmes verseinek és elmélkedéseinek háttere legtöbbször a természet. Szívesen andalodott el a természet és a szerelem szépségén, és tépelődött a múlandóságon. Nála a bölcsen vállalt fájdalom tiszta erkölcsiséggel társult. Szilárd kompozíciókat alkotó, ihletett költő volt. Egy festő szemével látott. Ősi érzéke volt az esztétikum iránt. A költészet sztratoszférájában lakott. Éteri könnyedség és mámorító szellő árad írásaiból.
A szerelem mellett másik alapérzése a hazafias fájdalma, a romlásnak indult magyar sors iránti aggodalma. Jól látható ez az alább felidézett versekben. Berzsenyinél a nemzet beszél. Őt hatották át leginkább a dicső múlt és az elfogódott hazaszeretet érzései. A magyar múlt varázsa alatt élt. A nemesség héroszi tettei után vágyakozott, mikor a Múzsákkal kalandozott verseiben. Főleg a nemzeti sorskérdések izgatták. Egyetlen osztály létezett számára, az pedig a nemesség volt. Kócsagtoll és Árpád vére hatotta át gondolatait. Verseiben nemes dalnokként járt a szépség és a tisztaság védelmében, tógában és páncélban, ókori verslábakkal szólva.
A klasszikus alkaioszi verselésben íródott Magyarokhoz című ódája jelene romló állapotát veti össze a dicső múlttal. Filozófiai elmélkedés a történelem értelmének megkérdőjelezésével. Aggodalom szól belőle a nemzetért, a nemesség felelősségérzetének felkeltése a célja. A rímtelen aszklepiadészi és glükoni sorból álló Osztályrészem című verse a férfikorba érkezésről szól. Leszámol a korábbi vágyakkal. Tündérkép metaforája a realitáson túli álmoktól való búcsúzást jelenti. „Leköti vitorláját”. A megelégedést a lelki-szellemi kielégülésben keresi. Célja, hogy egyensúly legyen a külső és belső világa között, mert az ideálok nem találhatóak meg a hétköznapi életben. Érdemes még felelevenítenünk jeles művei közül A közelítő tél című tájleíró versét, amelyben az őszi táj kiváltotta szomorúságot az éledő természet visszaidézésével kapcsolja össze. A tavasz és nyár értékeinek őszi elmúlásán mereng rezignáltan. Alapérzése a pusztulás, a hiány, a veszteségérzés, és ezt az érzést találja magában is.
Berzsenyi a klasszicizmus és a romantika összekötője. A lélek, a gondolat és a mesterség maga volt a gyakorlat nála. Nyelve Vörösmarty költészetének közvetlen elődje. Nem álló szobor ő a magyar irodalomban, hanem új utakat kereső költő. Költeményeinek gondolati tengelyében leggyakrabban a múló idő áll. Inspirálója a halál. Erőteljes képekkel láttatja az értékek múlandóságát, mely az idő függvénye, és így kérlelhetetlenül minden kérdésessé válik. Csak két dolog áll ellent az időnek, ez pedig az emlékezet és a képzelet. Ezek képesek kitágítani létünk határait. A dilettánsok nyugalmával összegzett, sztoikus nyugalommal, mint aki tudja, minden elmúlik egyszer. Úgy tartotta, hogy derék nem fél az idők mohától.
Szókészlete jellegzetesen XVIII. századi magyar szavakból áll. Aggódott a magyar nyelvért, az elnémetesedés ellen küzdött, nála a latin a német ellenbástyája. Minden érzelmes és józan mondatából áradt a mediterrán mezők, tengerek illata, keveredve a dunántúli lankák erdeinek bódító szellőivel. A latinokhoz hasonlóan nagyra értékelte a cselekedetek ünnepélyes nagyvonalúságát és drámai lendületét. Bármilyen keserű hangú költő volt, verseit olvasva tiszta levegőjű magaslaton érezhetjük magunkat.
Igazi felfedezése a XX. századra esik. A Nyugat első és második nemzedéke a hazaszeretetét látta meg benne. Az ötvenes években, a nemesi gondolat üldözésekor agyonhallgatják, még a tankönyvekből is kikerült, majd a hetvenes években kerül vissza a tananyagba, mint a magyar időmértékes verselés nagy alakja.
.

Novák Imre
Novák Imre
Veszprém, idő 1953. szeptember 21. - 2020. március
Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.
3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.
Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.
Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.
1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.
1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.
Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.
Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.
2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.
Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.
A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.
2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.
2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.
Novák Imre Közelképek és aranyfedezetek
Álmodó színes
Falevelek merülnek
Téli halálba.
A nappal vére
Finom és egyszerű nő
Lelkére csordul.
Pogány örömmel
Az őrület madara
Szökőkúttá vált.
Sírcsonkok mellett
A forrás jéghalálba
Merevedett arc.
Tótükre szürkül,
Az erdő és a mezők
Esőbundában.
Elszáradt levél
Tovább hullik az erdőn
Vérző farönkről.
Vörös ikreknél
Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.
Ház dől most házra.
A hegy lábánál,
A völgy közepén mocsaras
Tavak születtek.
Erdőhatáron
Hasadék, felhőkatlan
Ködspirált lövell.
A nap rásütött.
Lepkepár egymást fedő
Árnyékában várt.
Húzza a nyelved.
Élet vize az ecet.
Fanyar és bizarr.
Spárgafonatban
Ha alázuhanok majd,
Ki szövi tovább?
Szótagok, szavak,
Az idő megfojtása
Tizenhét álom.
Gőzölög a táj.
Köd ritkítja az erdőt.
Levélkavargás.
Hol jött vagy ment,
Fűrészféle alak volt,
Csak jött, ment, jött, ment.
Víz színe remeg.
Az eső köröket szúr.
Üres felület.
Vízen fűnyaláb.
Szilfák hosszú árnyékán
Úszó szigetek.
Nyugtalan szellemét
Az akusztikus térben
Emlék kísérti.
Sziklás hegy előtt
Egy csiga is elindult.
Felér a csúcsra?
Égi vonalon
Szaladgál a képzelet,
Mikor szóródik.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Őrzi elszáradt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Árnyékok, formák
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Szádban cseresznye
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Messzi a közel.
Mily világos a homály.
Kuszán egyszerű.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Ördögűzés folyt.
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Csendes pillanat
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Esti káprázat,
Tűz, víz, légáramlat jön.
Villám csap bele.
Kiváló debatter.
Kiugrott apácák közt
Cinizmust hirdet.
Fény sehol, mégis
Éles és tündöklő arc.
Önmagában nő.
Bűbájfotókon
Piros mellbimbójú nő.
Tériszonyom van.
Árnyam növekszik,
Ördöggel szimpatizálva
Hínár, víz fon át.
Csendes pillanat,
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Ördögűzés folyt
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Messzi a közel,
Mily világos a homály,
Kuszán egyszerű.
Szádban cseresznye.
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Árnyékok, formák,
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Őrzi elhervadt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Apró lökések,
Vénámba hajórajok,
Halcsontok döfnek.
Madaras ágak
Átaludták a telet,
Vízbe bámulnak.
Víz selymesedik.
A nap szemérmetlenül
Eléget mindent.
Nem élő, nem holt.
Alaknélküli voltunk,
Vagy mindkettő.
Holtak szájában
Homok, kő, giliszta, föld.
Hús, gyümölcs után.
Nézett, mosolygott.
Csak egy test akart lenni
Az életemben.
Farönkfej nyoma
Táncoló alakokkal,
Életrajzokkal.
Fák hajladoznak.
Szél bújt el az erdőben.
Onnan jön vissza?
Téli éj gondjai:
Átkozott féltékenység.
Sápadt hold néz.
Dögcédulám már
Gyerekeim játékszere.
Apámé sehol.
Nap napra csúszik.
Vagyunk, a holnap nincs itt.
Túlélők leszünk?