Egy különc a magyar irodalomban

 

FüstM


Füst Milán különös helyet foglal el a magyar irodalomban. Jogot és gazdaságtant tanult, ezért mondhatjuk, hogy írásaiban a jogászi logika és az emberi magatartásokat elemző tanárság keveredik. Otthonosan tekintett szét a világban, nyelvében megjelent a metafizikus létszemlélet és a mesék csodálatos világa. A balladai hangolású művei arról szólnak, hogy milyen nehéz léteznünk a világban. Számtalanszor felfedezték, aztán elfelejtették. A XX. századi magyar szellemi élet egyik meghatározó alakja volt, bár életműve még nem eléggé tisztázott. Különc író volt, befogadását, elfogadását előítéletek hátráltatták. Igazi lázadó volt, minden pillanatban akart valamit, de mindig mást.

1888-ban született Budapesten - Fürst Milán Konstantin néven - elszegényedett zsidó családban, Weisz Jozefin és Fürst Márton hivatalnok gyermekeként. Apja, akit korán elvesztett, korábban szép férfi volt, de ő már összetörtnek látta. Nyolc éves, mikor meghal. Esténként anyja imádkozott, hogy beteg apját vegye el az Isten a nyakukról. Az asszony alkalmi munkákat vállalt, csak 1916-ban szereztek számára egy trafikot a Dohány utcában, amivel biztosabb megélhetéshez jutott. Fiával állandó fizikai és erkölcsi kiszolgáltatottságban éltek, elmondhatjuk, a kisfiúnak irtóztatóan nehéz, kellemetlen gyerekkort adott a sors, lelket edző nyomorúságban nőtt fel. Árva sorsa Copperfield Dávidéhoz hasonlított. Számára csak elmélet maradt, hogy a gyermekkori örömök az egész életünket megédesítik.

A magyar irodalom ihletett pillanatában, a nagyhatású Nyugat első nemzedékének tagjaként indult. Osvát Ernő fedezte fel. Kezdetben érthetetlennek tartották írásait bonyolultságuk miatt. A konzervatív irodalom képviselőinek - Ady mellett – a másik céltáblája volt. Osvát elejtett szavaiból tanulta az írásművészetet, de az elégedetlenséget is tőle szívta magába. Minden írónak van egy választott olvasója, akinek ír, akit elképzel a könyvével a kezében. Füst Osvátnak írt.

A Tanácsköztársaság után üldözték politikai szerepvállalása miatt, mivel az alkotó művészek és tudományos kutatók részére szövetséget hozott létre. A háborgatások elmúltával megnősült, Helfer Erzsébetet, egykori diákját vette feleségül. Élete végéig együtt éltek, bár Füstnek volt egy titkos szerelme 17 éves kora óta. Jaulusz Erzsébettel évtizedekig leveleztek. Az Amerikában élő nő még a nyolcvanas éveiben is átutazott Európába, hogy találkozhasson Füsttel. Furcsa levélbarátság, szerelem volt köztük. Egyesek szerint egymásra hasonlító nőalakjaiban Jaulusz Erzsébet rejtőzik.

1945 után aktívan bekapcsolódott az irodalmi életbe, előadásokat tartott, tanított a Képzőművészeti Főiskolán, majd a budapesti egyetem magántanára lett. Shakespeare-kollégiumot vezetett a bölcsészkaron. Lefordította a Lear királyt. A negyvenes évek végén Kossuth-díjat kapott. Az ötvenes évek első felében elhallgattatják, egészsége megromlott, tolókocsiba kényszerült. Neurózisa fokozódott, elszigeteltsége nem enyhült. 1966-ban nagy megtiszteltetés érte, Nobel-díjra terjesztették fel, de végül nem ő kapta a svéd irodalmi elismerést. 1967-ben halt meg 79 évesen. Hiába számolhatunk össze műveiben rengeteg magáról szóló betegséget, kórt, nyavalyát, amiről tudósít bennünket, és amiket Czeizel Endre egy tanulmányban össze is foglalt, hipochondriája ellenére alig akad a magyar irodalomban olyan szerző, aki ilyen magas kort élt volna meg, mint ő.

Kikezdhetetlen hitelű, az abszolút értékek, igazságok keresője. Nyugtalan lelkületű, ösztöneire hallgató szerző. Enciklopédikus műveltséggel rendelkezett, és ökonomikus gondolatgazdagság jellemezte. Plasztikusan fogalmazott, jó beleérző képességgel. Feljegyezte, ami elé került. A vallomásos és a gondolati líra képviselője. Ifjúkorában szabad verseket írt a szellemi élmény és a létezés elrendezettségéről. Aki olvassa, jóllakhat halálos gondolataitól. „Szívében hordta régen a halált.” Önmaga megsemmisülésében fejlődött. Úgy tartotta, képzelet nélkül nem is létezik az ember.

Füst Milán új módit teremtett szabad verseivel, nem kapcsolható semmilyen külföldi szerzőhöz, áramlathoz. „Nagy író, és nagy mellőzött volt” – írta róla Somlyó György. Előzménytelensége az erénye, egyedisége. Folyton „újraműtötte” írásait, átírta és átírta, aztán ha nem tetszett, ráírta: „halálom után elégetendő.” Világszemlélete leginkább verseiből olvashatók ki. Új formanyelvet képviselt, az elavult hagyományok helyett. A versidomoktól elszabadultan írt. Érdekes, hogy élete delén eltemette magában a költőt, és csak prózaírással foglalkozott. Maga szabta törvényeit. Egy költő volt a nép közül. Versei két időt mutatnak: a testét és az életét. „A szabadság szélrohama fut át” művein. Verseiről maga is tudta, hogy nem könnyen megközelíthetőek. Ő a „szellemek utcáján” járt. Olyan volt az élete, mint a csillagé, mely lefut a tétovák előtt. Művészetének a kulcsa, hogy nála egyetlen valóság van, ami illuzórikus.

Kortársai felismert sajátos hangját. „Távol állt mindenkitől, mint a sivatag fája” – fogalmazott róla egy kritikusa. Tücsök volt, ahogy zenélt, de hangya is volt, ahogy dolgozott. Munkamániás volt. Írt, javított. Az íróság alkoholizmusában élt. Szinte csak írói élete volt. Berzsenyi rokona a magyar irodalomban, nem véletlen, hogy hosszabb tanulmányt írt róla. „Füst Milán minden érzésében az abszolútat kereste, ama ritka költők közé tartozik, kiket kozmikus erők ihletnek” – írta róla Karinthy Frigyes. „Költészete…teljes levetkőződés, lelki megmeztelenedés„ – mondta róla Kosztolányi. Kassák az állandó és tárgytalan félelemérzést látta verseiben.

Sokoldalú szerző, kevés olyan irodalmi műfaj van, amiben ne próbálta volna ki magát, de ami közös írásaiban, hogy az egyetemes emberi teljesség megragadására törekedett. Az emberekben erkölcsi mivoltjuk érdekelte. Szerette a különös szerelmi helyzeteket, azok rejtett, titokzatos világát, a lappangó izgalmakat, az elfojtott vágyak okozta gyötrelmeket és a féltékenységet. A feleségem története című regénye is erre példa, ahol a féltékenységi történet mögött a magyar gondolati próza nagy teljesítményét találhatjuk.

Sokfelé járt a világban, és sokféle kultúrát ismert. Tájékozott volt az építészet, a festészet és a zene világában is. Sok művész ismerőse, barátja volt. Közel állt hozzá többek között Bernáth Aurél, Weiner Leó, Tersánszky és Gelléri Andor Endre, de a legszorosabb szálak a „halálos barátjához” Osvát Ernőhöz, a Nyugat szerkesztőjéhez fűzték.

Az avantgard művészekhez hasonlóan alkotó becsvágy jellemezte, és nagy álmodó volt. Azt vallotta, hogy ő képzelet nélkül nem is létezik, és az út csak akkor válik számára értelmezhetővé, ha végigmegy rajta. Az út nyoma volt fontos számára.

Naplóját olvasva, amit élete főművének tekintet, beletekinthetünk az életébe, megismerhetjük leírásában a tájait, színhelyeit, gondolatainak inspiráló pillanatait. Tizenhat évesen kezdte lejegyezni élete eseményeit, elmélkedéseit. Egész 1944-ig írta, de akkor nagy része megsemmisült, így az utókorra csak a harmada maradt. Nagy csapás volt ez neki. Naplóiban mindent lejegyzett, amit érdemesnek talált. A feljegyzések szellemi izgalommal szolgálnak, mert gondolatait érzések előzték meg, ez adta a színűket. Nem érte be a megfigyelés művészetével, szükségét érezte a kompozíciónak. Naplóiból kiolvasható, hogy úgy tartotta, elég szórakozás maga az, hogy él az ember.


A hatvanas években írt szexuál-lélektani elmélkedések című esszéjében összefoglalja művészi érzékenységgel a szerelem és a nemiség kérdését. Az élet sötét rétegeit, a vágyakat kutatta. Őszintén szólt a testi és lelki problémákról, a szexuális örömszerzés módjairól, a létezés nagy misztériumáról, a szerelemről. Kutatta az emberi ösztönt, hogy monogám-e az ember, vagy olyan, mint a kakukkpár, akik mindig másik fészekbe repülnek, vagy a szarvasbika áll-e közelebb hozzánk, vagy a méhkirálynő. Vizsgálta: mennyit engedélyezünk a szexuális démonunknak? Mit kezdhetünk a szexuális erőkkel? Úgy tartja, az ember hajlandó elvetni a vágyakozás gyeplőit, de a nemi kiélés nem szünteti meg a nemi szomjúságot, és poligámia sem öli ki az emberből a féltékenységet.

Füst Milán őszinte író. Nincs mit titkolnia, nem szégyelli múltját, szavai az önmegvalósító ember mondatai. Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve életének összegező műve, filozófiája összefoglalása, önpusztító hajlamainak, önkínzó életének bevallása. Mély gondolatok gyűjteménye, szépségben és humorban „fürdetett” példafüzér. Az Ezeregyéjszaka meséit idézi a bölcs, a mágus, a Hábi –Szádi, amit fiának mesél el, ha a gyermek, Tahtur elméje és lelke kinyíljék a világ felé, megismerhesse rejtelmes és Pazar gazdagságú világunkat. Azt mondja neki, amit tudni kell az életben.

Érdekes, hogy nem kedvezett az irodalomkutatóknak, művei keletkezésének nyomát eltűntette. Gyakorlott nyomozónak kell lennie annak, aki képes az előzményekre utaló jeleket találni írásaiban.

Tőle megtanulhatjuk, hogy életünk állandó veszélyeztetettségben zajlik, de ez a szépsége. Tört arcvonása Michalengelo freskóján jelenik meg a Sixtus kápolna mennyezetén. Onnan néz ránk a próféta Füst Milán-i komorsággal. Ahogy Ady arcát az egyiptomi írnok őrzi, úgy marad meg nekünk az ő tekintete a freskón, onnan néz ránk portréja.

Utoljára frissítve:2018. február 02., péntek 10:52
Novák Imre

         Novák Imre

 

Születési hely Veszprém, idő 1953. szeptember 21.

Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.

3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.

Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.

Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.

1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.

1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.

Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.

2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.

2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.

Novák Imre                         Közelképek és aranyfedezetek

Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.

A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

Pogány örömmel

Az őrület madara

Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett

A forrás jéghalálba

Merevedett arc.

Tótükre szürkül,

Az erdő és a mezők

Esőbundában.

Elszáradt levél

Tovább hullik az erdőn

Vérző farönkről.

Vörös ikreknél

Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.

Ház dől most házra.

A hegy lábánál,

A völgy közepén mocsaras

Tavak születtek.

Erdőhatáron

Hasadék, felhőkatlan

Ködspirált lövell.

A nap rásütött.

Lepkepár egymást fedő

Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.

Élet vize az ecet.

Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban

Ha alázuhanok majd,

Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,

Az idő megfojtása

Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.

Köd ritkítja az erdőt.

Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,

Fűrészféle alak volt,

Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.

Az eső köröket szúr.

Üres felület.

Vízen fűnyaláb.

Szilfák hosszú árnyékán

Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét

Az akusztikus térben

Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt

Egy csiga is elindult.

Felér a csúcsra?

Égi vonalon

Szaladgál a képzelet,

Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.

Mily világos a homály.

Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Csendes pillanat

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Esti káprázat,

Tűz, víz, légáramlat jön.

Villám csap bele.

Kiváló debatter.

Kiugrott apácák közt

Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis

Éles és tündöklő arc.

Önmagában nő.

Bűbájfotókon

Piros mellbimbójú nő.

Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,

Ördöggel szimpatizálva

Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Messzi a közel,

Mily világos a homály,

Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Apró lökések,

Vénámba hajórajok,

Halcsontok döfnek.

Madaras ágak

Átaludták a telet,

Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.

A nap szemérmetlenül

Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.

Alaknélküli voltunk,

Vagy mindkettő.

Holtak szájában

Homok, kő, giliszta, föld.

Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.

Csak egy test akart lenni

Az életemben.

Farönkfej nyoma

Táncoló alakokkal,

Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.

Szél bújt el az erdőben.

Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:

Átkozott féltékenység.

Sápadt hold néz.

Dögcédulám már

Gyerekeim játékszere.

Apámé sehol.

Nap napra csúszik.

Vagyunk, a holnap nincs itt.

Túlélők leszünk?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned