- Írta: Novák Imre
- Kategória: Tárcák és tanulmányok
- Megjelent: 540 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
A gyarlóságtól az erősségig őszintén és szorosan
az ember kívülről ugyan öregszik, de van egy belső mag, az én, ami szabadon kószál a testtől függetlenül.
Pataki Éva
Pataki Éva Nőből is megárt a nagymama című, több kiadást is megért regényéből Tordai Teri kérésére írt darabot. Egyszerre vidám, de kegyetlen a történet. Az anya-lánya történet azt mutatja be, hogyan lesz a szülőből nagyszülő és a gyermekből édesanya, és hogy ez milyen bonyolult, megoldhatatlan problémákkal terhes folyamat. A darabot a Bethlen Téri Színház vállalta fel, és a művésznők kérésére beemelték a Találkozások programba, lehetőséget adva ezzel Cseh Judit pályakezdő rendezőnek, hogy színpadra állítsa a művet.
Pataki Éva Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró, dokumentumfilm-rendező. Filmíróként – Mészáros Márta filmrendezővel közösen – olyan közismert filmek alkotója, mint a Napló szerelmeimnek, A hetedik szoba, Kisvilma, A temetetlen halott, Utolsó jelentés Annáról.. Legnagyobb sikerei között említhetjük, hogy írói tevékenysége elismeréseképp az Oscar-díjakról döntő Amerikai Filmakadémia tagja lett. Dokumentumfilmjei izgalmas társadalmi kérdéseket feszegetnek. Ezek közül említsük meg A kiutazása közérdeket sért című filmjét, ami egy évtizedek óta Montreálban élő házaspár kivándorlásáról, illetve disszidálásról szól, ha még ismerős valakinek ez a kifejezés, vagy csak érdeklődve figyel hallatán, mint azt a jegyes tej esetében teszik sokan.
Öregedve szembesülünk életünkkel, mikor már látható, hová is jutunk, merre járnak, hol tartanak gyermekeink, honnan megyünk el, mire érdemes még emlékeznünk, emlékeztetnünk, és mire kell szégyenkezve gondolnunk. Vannak megbocsáthatatlan hibák vagy bűnök az életünkben. Ilyen lehet a válás a családban. Ezt bármilyen elegánsan is intézik a felek, a gyerekek szemében ez szentségtörés marad.
Az előadás környezetét a múlt árnyai, leplei közé helyezte a rendező, ezzel minket is beavat kettejük múltjába, mikor még a felnőtt és a gyerek viszony létezett. Pataki Éva vidám, de kegyetlen történetet ír le. Anya és lánya életének pillanataiba látunk bele. Két külön világ él együtt. Szoros és őszinte viszony az övék, folyamatos nézeteltérésekkel, mondjuk ki, vitákkal és persze gyorsan múló sértődésekkel, ahogy az egy normális családban szokás szülő és gyerek közt. Őszinte és szoros a kapcsolat. Szinte naponta találkoznak, és őszintén megmondják egymásnak, mi nem tetszik a másik viselkedésében. Nincs kegyelem, kimondják, ami szívükön, az a szájukon is. Ilyen a modoruk. Gyakran keltenek rossz érzéseket egymásban ezzel a nyers szókimondással, de sebaj, az élet megy tovább. A legsérülékenyebb ebben a kapcsolatban az anya.
Pataki Éva őszintén hisz abban, hogy a színház ad, gazdagít és hat. Ráismertet saját sorsunkra, kereshetjük a kibeszéletlent, ami a szívünket nyomja. Nem mindenható narrátorként mutatja nekünk a két nőt, inkább, mint közeli ismerősökről beszél, talán ahogy barátnőként tud róluk. Arra helyezi a hangsúlyt, hogy az élet folyamatos harc. Hol a minket körülvevő technikai eszközökkel, kütyükkel, ahogy mondani szoktuk, mert nehéz alkalmazkodni a változásokhoz és egymáshoz is. Itt nem csak vendéglők és utcanevek átnevezéséről van szó.
Nincsenek direkt politikai felhangjai a darabnak, de ízig-vérig magyar, az alaphelyzet is nagyon mai. A családról megtudjuk, hogy az egyik gyereke Angliában él, felesége angol, az itthoni lánynak a férje egy multinál dolgozik, jól is megy neki, csak az ideje kevés. (Az előadás ideje alatt sincs egy perce se benézni, pedig várják.)
Pataki Éva lírikus alkat, hősei érzelmekben gazdag, erős nők, de bármikor képesek ellágyulni egy gyereket tartó kéz láttán, vagy ha felcsillan a szerelem, a szeretet lehetősége, melyben szívesen úsznának. Amúgy futnak dolgaik után, keresik, milyen élményt, kincset rejt számukra a világ. Olyan figurák szerepelnek a műben, akik különösen érzékenyek a világra, értik és fejtik. A darabban egy hippioid világ tárul fel előttünk: korunk legizgalmasabb kérdései jelennek meg a szereplők életében. Pataki Éva az emberi sorsok nagy ismerője. Alakjai igazi emberek, olyanok, akik közöttünk mászkálnak. Kutatja: ura-e az ember a sorsának? Megértő. Hősei iránt gyöngéd megértéssel viseltetik.
Kitűnő atmoszférateremtő és jellemábrázoló. Egy percig sem fullad unalomba a darab, és akiben élnek a gyerekeivel töltött évek emlékei, azoknál nem csodálkozom, ha törölgetik a szemüket, és nagyokat sóhajtanak az előadás alatt. Nem csoda, hiszen Pataki Éva az életrajzunkat írta. A történetnek van eleje, vége, pontos dramaturgiája, ahogy mondani szokták, van füle és farka.
A Nőkből is megárt… kapcsán Cseh Judit elmondta, hogy számára a legnagyobb öröm ebben a munkában az alkotók személye: Tordai Terivel és Horváth Lilivel igazi boldogság együtt dolgozni, és hogy ebben Mészáros Márta és Pataki Éva is segít, az külön megtiszteltetés. Számomra a találkozások fontosak ebben a darabban. Először a színpadi művel találkoztam, csak később olvastam a regényt. A szöveg nagyon mai, rólunk szól, hogy most 2017-ben hogyan éljük meg a változásokat a családon belüli szerepkörökben. Szerintem mindenki talál majd olyan pillanatot, amiben magára ismerhet. És elmosolyodhat.
Tordai Teri kecses könnyedséggel száll, libben jelenetről jelenetre, az egyik késésből a másikba, mit sem vesztve vonzóságából vonzerejéből. Olyan elegáns minden jelenetben, mintha a francia államelnökhöz menne látogatóba egy nagyon fontos fogadásra. Talán elbűvölőbb, mint valaha. A lányát alakító lánya, Horváth Lili az érett, mai nő. Még menynek is elfogadná bárki. Otthonos a világban, bejátssza az egész teret és időt. A darabban több szerepben is láthatjuk, ő játssza a főszereplő lányán kívül a pszichológusát és az anyja szeretője feleségét is.
A mű impozáns portré két nőről. A darab díszletét Fekete Györgyi alkotta, a jelmezeket Horváth Kata. A zenei világot Igaz Balázs alakította, a rendező munkáját Fazekas Anna segítette.
A nézők abban az érzésükben erősödnek meg, hogy bizony így van ez szívem, szeptember végén, és ez nem helyettesíthető semmivel, aztán majd gyerekeink egy szép napon rájönnek, hogy megismétlik sorsunkat, vagy nem.

Novák Imre
Novák Imre
Veszprém, idő 1953. szeptember 21. - 2020. március
Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.
3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.
Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.
Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.
1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.
1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.
Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.
Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.
2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.
Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.
A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.
2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.
2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.
Novák Imre Közelképek és aranyfedezetek
Álmodó színes
Falevelek merülnek
Téli halálba.
A nappal vére
Finom és egyszerű nő
Lelkére csordul.
Pogány örömmel
Az őrület madara
Szökőkúttá vált.
Sírcsonkok mellett
A forrás jéghalálba
Merevedett arc.
Tótükre szürkül,
Az erdő és a mezők
Esőbundában.
Elszáradt levél
Tovább hullik az erdőn
Vérző farönkről.
Vörös ikreknél
Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.
Ház dől most házra.
A hegy lábánál,
A völgy közepén mocsaras
Tavak születtek.
Erdőhatáron
Hasadék, felhőkatlan
Ködspirált lövell.
A nap rásütött.
Lepkepár egymást fedő
Árnyékában várt.
Húzza a nyelved.
Élet vize az ecet.
Fanyar és bizarr.
Spárgafonatban
Ha alázuhanok majd,
Ki szövi tovább?
Szótagok, szavak,
Az idő megfojtása
Tizenhét álom.
Gőzölög a táj.
Köd ritkítja az erdőt.
Levélkavargás.
Hol jött vagy ment,
Fűrészféle alak volt,
Csak jött, ment, jött, ment.
Víz színe remeg.
Az eső köröket szúr.
Üres felület.
Vízen fűnyaláb.
Szilfák hosszú árnyékán
Úszó szigetek.
Nyugtalan szellemét
Az akusztikus térben
Emlék kísérti.
Sziklás hegy előtt
Egy csiga is elindult.
Felér a csúcsra?
Égi vonalon
Szaladgál a képzelet,
Mikor szóródik.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Őrzi elszáradt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Árnyékok, formák
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Szádban cseresznye
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Messzi a közel.
Mily világos a homály.
Kuszán egyszerű.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Ördögűzés folyt.
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Csendes pillanat
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Esti káprázat,
Tűz, víz, légáramlat jön.
Villám csap bele.
Kiváló debatter.
Kiugrott apácák közt
Cinizmust hirdet.
Fény sehol, mégis
Éles és tündöklő arc.
Önmagában nő.
Bűbájfotókon
Piros mellbimbójú nő.
Tériszonyom van.
Árnyam növekszik,
Ördöggel szimpatizálva
Hínár, víz fon át.
Csendes pillanat,
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Ördögűzés folyt
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Messzi a közel,
Mily világos a homály,
Kuszán egyszerű.
Szádban cseresznye.
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Árnyékok, formák,
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Őrzi elhervadt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Apró lökések,
Vénámba hajórajok,
Halcsontok döfnek.
Madaras ágak
Átaludták a telet,
Vízbe bámulnak.
Víz selymesedik.
A nap szemérmetlenül
Eléget mindent.
Nem élő, nem holt.
Alaknélküli voltunk,
Vagy mindkettő.
Holtak szájában
Homok, kő, giliszta, föld.
Hús, gyümölcs után.
Nézett, mosolygott.
Csak egy test akart lenni
Az életemben.
Farönkfej nyoma
Táncoló alakokkal,
Életrajzokkal.
Fák hajladoznak.
Szél bújt el az erdőben.
Onnan jön vissza?
Téli éj gondjai:
Átkozott féltékenység.
Sápadt hold néz.
Dögcédulám már
Gyerekeim játékszere.
Apámé sehol.
Nap napra csúszik.
Vagyunk, a holnap nincs itt.
Túlélők leszünk?