A gyarlóságtól az erősségig őszintén és szorosan

az ember kívülről ugyan öregszik, de van egy belső mag, az én, ami szabadon kószál a testtől függetlenül.
Pataki Éva

Pataki Éva Nőből is megárt a nagymama című, több kiadást is megért regényéből Tordai Teri kérésére írt darabot. Egyszerre vidám, de kegyetlen a történet. Az anya-lánya történet azt mutatja be, hogyan lesz a szülőből nagyszülő és a gyermekből édesanya, és hogy ez milyen bonyolult, megoldhatatlan problémákkal terhes folyamat. A darabot a Bethlen Téri Színház vállalta fel, és a művésznők kérésére beemelték a Találkozások programba, lehetőséget adva ezzel Cseh Judit pályakezdő rendezőnek, hogy színpadra állítsa a művet.
Pataki Éva Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró, dokumentumfilm-rendező. Filmíróként – Mészáros Márta filmrendezővel közösen – olyan közismert filmek alkotója, mint a Napló szerelmeimnek, A hetedik szoba, Kisvilma, A temetetlen halott, Utolsó jelentés Annáról.. Legnagyobb sikerei között említhetjük, hogy írói tevékenysége elismeréseképp az Oscar-díjakról döntő Amerikai Filmakadémia tagja lett. Dokumentumfilmjei izgalmas társadalmi kérdéseket feszegetnek. Ezek közül említsük meg A kiutazása közérdeket sért című filmjét, ami egy évtizedek óta Montreálban élő házaspár kivándorlásáról, illetve disszidálásról szól, ha még ismerős valakinek ez a kifejezés, vagy csak érdeklődve figyel hallatán, mint azt a jegyes tej esetében teszik sokan.
Öregedve szembesülünk életünkkel, mikor már látható, hová is jutunk, merre járnak, hol tartanak gyermekeink, honnan megyünk el, mire érdemes még emlékeznünk, emlékeztetnünk, és mire kell szégyenkezve gondolnunk. Vannak megbocsáthatatlan hibák vagy bűnök az életünkben. Ilyen lehet a válás a családban. Ezt bármilyen elegánsan is intézik a felek, a gyerekek szemében ez szentségtörés marad.
Az előadás környezetét a múlt árnyai, leplei közé helyezte a rendező, ezzel minket is beavat kettejük múltjába, mikor még a felnőtt és a gyerek viszony létezett. Pataki Éva vidám, de kegyetlen történetet ír le. Anya és lánya életének pillanataiba látunk bele. Két külön világ él együtt. Szoros és őszinte viszony az övék, folyamatos nézeteltérésekkel, mondjuk ki, vitákkal és persze gyorsan múló sértődésekkel, ahogy az egy normális családban szokás szülő és gyerek közt. Őszinte és szoros a kapcsolat. Szinte naponta találkoznak, és őszintén megmondják egymásnak, mi nem tetszik a másik viselkedésében. Nincs kegyelem, kimondják, ami szívükön, az a szájukon is. Ilyen a modoruk. Gyakran keltenek rossz érzéseket egymásban ezzel a nyers szókimondással, de sebaj, az élet megy tovább. A legsérülékenyebb ebben a kapcsolatban az anya.
Pataki Éva őszintén hisz abban, hogy a színház ad, gazdagít és hat. Ráismertet saját sorsunkra, kereshetjük a kibeszéletlent, ami a szívünket nyomja. Nem mindenható narrátorként mutatja nekünk a két nőt, inkább, mint közeli ismerősökről beszél, talán ahogy barátnőként tud róluk. Arra helyezi a hangsúlyt, hogy az élet folyamatos harc. Hol a minket körülvevő technikai eszközökkel, kütyükkel, ahogy mondani szoktuk, mert nehéz alkalmazkodni a változásokhoz és egymáshoz is. Itt nem csak vendéglők és utcanevek átnevezéséről van szó.
Nincsenek direkt politikai felhangjai a darabnak, de ízig-vérig magyar, az alaphelyzet is nagyon mai. A családról megtudjuk, hogy az egyik gyereke Angliában él, felesége angol, az itthoni lánynak a férje egy multinál dolgozik, jól is megy neki, csak az ideje kevés. (Az előadás ideje alatt sincs egy perce se benézni, pedig várják.)
Pataki Éva lírikus alkat, hősei érzelmekben gazdag, erős nők, de bármikor képesek ellágyulni egy gyereket tartó kéz láttán, vagy ha felcsillan a szerelem, a szeretet lehetősége, melyben szívesen úsznának. Amúgy futnak dolgaik után, keresik, milyen élményt, kincset rejt számukra a világ. Olyan figurák szerepelnek a műben, akik különösen érzékenyek a világra, értik és fejtik. A darabban egy hippioid világ tárul fel előttünk: korunk legizgalmasabb kérdései jelennek meg a szereplők életében. Pataki Éva az emberi sorsok nagy ismerője. Alakjai igazi emberek, olyanok, akik közöttünk mászkálnak. Kutatja: ura-e az ember a sorsának? Megértő. Hősei iránt gyöngéd megértéssel viseltetik.

Kitűnő atmoszférateremtő és jellemábrázoló. Egy percig sem fullad unalomba a darab, és akiben élnek a gyerekeivel töltött évek emlékei, azoknál nem csodálkozom, ha törölgetik a szemüket, és nagyokat sóhajtanak az előadás alatt. Nem csoda, hiszen Pataki Éva az életrajzunkat írta. A történetnek van eleje, vége, pontos dramaturgiája, ahogy mondani szokták, van füle és farka.
A Nőkből is megárt… kapcsán Cseh Judit elmondta, hogy számára a legnagyobb öröm ebben a munkában az alkotók személye: Tordai Terivel és Horváth Lilivel igazi boldogság együtt dolgozni, és hogy ebben Mészáros Márta és Pataki Éva is segít, az külön megtiszteltetés. Számomra a találkozások fontosak ebben a darabban. Először a színpadi művel találkoztam, csak később olvastam a regényt. A szöveg nagyon mai, rólunk szól, hogy most 2017-ben hogyan éljük meg a változásokat a családon belüli szerepkörökben. Szerintem mindenki talál majd olyan pillanatot, amiben magára ismerhet. És elmosolyodhat.
Tordai Teri kecses könnyedséggel száll, libben jelenetről jelenetre, az egyik késésből a másikba, mit sem vesztve vonzóságából vonzerejéből. Olyan elegáns minden jelenetben, mintha a francia államelnökhöz menne látogatóba egy nagyon fontos fogadásra. Talán elbűvölőbb, mint valaha. A lányát alakító lánya, Horváth Lili az érett, mai nő. Még menynek is elfogadná bárki. Otthonos a világban, bejátssza az egész teret és időt. A darabban több szerepben is láthatjuk, ő játssza a főszereplő lányán kívül a pszichológusát és az anyja szeretője feleségét is.
A mű impozáns portré két nőről. A darab díszletét Fekete Györgyi alkotta, a jelmezeket Horváth Kata. A zenei világot Igaz Balázs alakította, a rendező munkáját Fazekas Anna segítette.
A nézők abban az érzésükben erősödnek meg, hogy bizony így van ez szívem, szeptember végén, és ez nem helyettesíthető semmivel, aztán majd gyerekeink egy szép napon rájönnek, hogy megismétlik sorsunkat, vagy nem.