A NYELV

A test egyes részeit jelentő szavak eredetével kezdtünk foglalkozni egy-két héttel ezelőtt.
Folytassuk most azzal, amivel NYELÜNK és NYELVELÜNK.
Tudjuk, hogy a nyelv az ízlésnek a szerve: az édesnek, a keserűnek, a savanyúnak, a sósnak az érzékelésére való.
A nyelvnek az ízlelésen kívül egyéb fontos szerepe is van: segítségével nyelünk. Ha igaza van egyik szómagyarázó nyelvészünknek, akkor éppen ez a funkció az, melytől nevét kapta. Eszerint a nyelv nem volna egyéb, mint a nyel alapszónak a melléknévi igeneve: nyelő.
Valószínűbb azonban, hogy a magyar nyelv szó a rokon nyelvek -- vogul nyelm, osztják nyälem -- stb. alakjával azonos, és már ezek is egy nyel- alapige származékai.
A nyelv-nek egy másik funkciója lett az alapja a 'beszéd' jelentésnek. A nyelv ugyanis a hangos gondolatközlés technikájában igen fontos szerepet játszik: az artikuláció (a hangképzés) jelentős tényezője. Nem véletlen tehát, hogy benne látták a beszéd székhelyét, s ezért a beszédtevékenység jelképét. Ha tehát azt mondjuk valakire, hogy csípős vagy éles, esetleg hegyes a nyelve, ezen azt értjük, hogy csíp, vág, illetve szúr a beszédjével. Nem véletlenül keletkeztek ezek a közmondások: Síkos és veszedelmes falat a nyelv; Apró tag a nyelv, de nagyot mozdíthat, s a legcsípősebb: A nyelv a rossz feleségnek legrosszabb része. Mert bizony az ilyen nőszemélynek forog ám a nyelve s éles, mert mindig máson köszörüli, mást mar, s ha egyszer elered, akkor tud ám peregni, mint a motolla, nem lehet lakatot tenni rá.Közmondások, szólások gazdag tárháza alakult szavunkkal, s igen nagy a vele alkotott szókapcsolatok és összetételek, képzések száma. Átvitt értelemben sok szerszám és műszer alkatrészeként használatos: a harangnak és a mérlegnek is nyelve van. De még a tűznek is van nyelve. Tóth Árpádnál olvassuk: "Tüzes lángnyelve tavasz ünnepének, // Szálld meg a költők csüggedt kebelét. //

Borka Éva

Borka Éva
Szegeden végeztem a JATE magyar-orosz szakán. Diplomamunkámat magyar nyelvészetből írtam. Tanítottam középiskolákban (Esztergom, Budapest), fordító - nyelvtanárként egy kutató intézetben, majd jogutódjában a SZÁMALK-ban. Közben angolból  nyelvvizsgáztam.

1993-2005 között az ELTE Angol-Amerikai Intézetében dolgoztam ügyvivő szakértőként. Azóta szabadúszó fordító és műkritikus vagyok. Kacérkodom az írással is, verseket, elbeszéléseket írok a magam örömére.

Tovább a kategóriában: « Sziveri János (1954- 1990) BÁBEL
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned