Egy pocakos, szőrös, szeretnivaló fickó

Szobraival gazdagítja a Földet a hetvenéves Szatmári Juhos László

 

juhos7

Egy keveset ünnepel, és sokat dolgozik Szatmári Juhos László. A szekszárdi szobrász a hetedik ikszhez ért.
Termékeny és ötletgazdag művész a most hetvenéves Szatmári Juhos László. Készített már vagy négyszáz kisebb-nagyobb szobrot, melyekből húsz áll középületekben, köztereken. Festményei és grafikái is sok élményt kínálnak a műélvezőknek, expresszív elemekkel dúsítottak, mindig felfedezhető rajtuk valami új. Nem elégszik meg a világ lemásolásával. Hozzátesz, alkot, teremt: nyúlánk figurákat, egyedi, képzelet szülte állatkákat, soha nem volt szituációkat, szórakoztatva elgondolkodtató műveket. Sajátos látásvilág, sajátos ábrázolásmód jellemzi; minden művében ott sejlik egy csipetnyi humor, némi pikantéria, a boldogság és az elanyátlanodás lehetősége.

 

Arcárus

A Szamostól az Atlanti-óceánig

Termékeny és ötletgazdag művész a most hetvenéves Szatmári Juhos László. Első munkakönyvi bejegyzése szerint: díszkovács és grafikus. Pályáját a dunaújvárosi vasmű dekorációs műhelyében kezdte, ebben a munkakörben. Előtte három évet a kolozsvári, hármat a budapesti képzőművészeti főiskolán tanult. Szatmárnémetiben, a Szamos partján született 1947-ben, Magyarországra 1971-ben települt át, Szekszárdra 1976-ban költözött. S három évtizeddel később már Lisszabonig, az Atlanti-óceán partjáig jutott. Egyik fia – aki pszichológiával, pszichoanalízissel, pszichoterápiával foglalkozik – az ottani egyetemen tanít; menedzseli apja művészetét, már jó néhány kiállítást szervezett neki.

 

Az első hegedűm

Rengeteg szobortervének csak a töredéke valósul meg

Termékeny és ötletgazdag művész a most hetvenéves Szatmári Juhos László. Nem elégedett, pláne nem önelégült alkat. Mindig tele van tervekkel, s persze dühös, mert azokat anyagi okok, döntéshozói szűklátókörűség, illetve a földi pálya rövidsége miatt nem valósíthatja meg. Ha valaki rákérdez, ötven szobortervet mutat papíron, számítógépen, vagy kisplasztikában már elkészítve.
A megrendelések nagyon rapszodikusan érkeznek. Az év elején két felkérést is kapott – a bogyiszlói és a csikóstöttösi ’56-os emlékmű megálmodására –, de azelőtt, három-négy évig – a sióagárdi kofa, Bözsi néni bronzba öntése óta – semmi komolyabb munkája nem volt.

 

Babám háta

 

Barátnők 1

Szekszárdon 14 éven át szervezett művésztelepet

Termékeny és ötletgazdag művész a most hetvenéves Szatmári Juhos László. Kipróbált egyet, s mást. Volt dunaújvárosi dekoratőr és rácalmási klubkönyvtár-vezető, bogyiszlói rajztanár és csatári kerámiaüzem-vezető. Sokszor költözött, építkezett, koptatta a ceruzát, az ecsetet, faragta a fát, a követ, olvasztotta a bronzot. Két házasságából három fia és egy lánya született. Húsz évig járt a németországi Iserlohnba, az ott élő, erdélyi származású filológus, Pollák András által vezetett művésztelepre, aminek mintájára Szekszárdon 14 éven át megszervezte a Forma Sypmposiont. Eme nyári együtt-alkotások során nemzetközi hírű művészek érkeztek a városba, és számos szobor született. A legismertebb a Luther téren látható Évezred kapuja, melynek kivitelezésében, 2001-ben, hét szobrász vett részt.

 

Gyámolító

Kommunikál a holnappal, dacol a múlandósággal

Termékeny és ötletgazdag művész a most hetvenéves Szatmári Juhos László. Egy pocakos, szőrös, szeretnivaló fickó. Hogy nem mindenki szereti, az azért van, mert Latinovits Zoltánhoz, a színészfejedelemhez hasonlóan ő is „a tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen”. Alkotásai magukért beszélnek: a Borkút és a Gyűrűkert a vármegyeháza udvarán, a Pénzverő a szekszárdi OTP-ben, a Gyámolító a megyei kórház bejáratánál, Az első hegedűm az iserlohni (Németország) zeneiskolában vagy Guttmann Béla, a magyar származású edző szobra a lisszaboni Benfica-stadionban.
Arra senki nem lehet büszke, amit elvett a világból. Csak arra, amit hozzátett. Amit adott egy embernek, egy nemzetnek, az emberiségnek. Szatmári Juhos László szobrokkal gazdagítja a Földet. Itt és most születő alkotásaival üzen azoknak is, akik nem itt és nem most élnek. Mert a valóban tehetséges művész, művei által kommunikál a holnappal, dacol a múlandósággal.

Wessely Gábor


Illusztrációként: Sok izgalmas kisplasztika és számos köztéri alkotás készült Szatmári Juhos László műtermében.

A képek és kisplasztikák címei:

Arcárus
Az első hegedűm
Babám háta
Barátnők
Gyámolító
Legénylakás
Lagzifotó

 

 

Legénylakás 1

Lagzi fotó

Wessely Gábor

Van az úgy, hogy az ember áll a szélben, és szeretne visszafújni. Mert egyenrangúnak érzi magát az elemekkel. Sőt, uralkodni vágyik rajtuk. Aztán rádöbben, hogy se rangja, se hatalma, de még jelentősége sincs. Ha eltűnne a Földről – az ember, az emberiség – mi sem változna. Legföljebb a jéghegyek nem ütköznének titanicokba. 

*

Ha eltűnnék így 57 évesen, mi történne? Néhányan megsiratnának, néhányan fellélegeznének, a gyerekeim szociális segélyt és tandíjmentességet kapnának az egyetemen, az ezredfordulós életérzéseket pedig egy firkásszal kevesebb vetné papírra. Kertem virágai kókadoznának, krumplibogarai tapsikolnának, ám összességében, nem borzadna bele nemlétembe a táj. A Nap ugyanúgy melengetné a krokodiltojásokat, mint eddig.

*

Tíz évig földmérő mérnökként dolgoztam, főként a Hortobágyon fejtve ki áldásos tevékenységemet. Huszonöt éve újságíróként keresem a kenyeremet, de nem mindig találom. Tolna megye Tolna városában élek a feleségemmel és három gyerekemmel; a Balaton-alvidék glosszabajnokának tartom magam. Sokfelé laktam már. Elhintem morzsáimat néhány kisfaluban és nagyvárosban, néhány éven, évtizeden át. Hátha összeáll belőlük egy kenyér…

 

 

Legfrissebbek a szerzőtől: Wessely Gábor

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned