Nyelvünkben élő germanizmusok

A nyelvészet nem normatív tudomány, nem örökké érvényes szabályokat állapít meg, mert nyelvünket szakadatlan átalakulás jellemzi. Új szavak, kifejezések épülnek be szókészletünkbe, illetve egyes szavak elkorhadnak, kidőlnek a szótárból, elvesztik vagy megváltoztatják jelentésüket, de ez nem jelenti azt, hogy bárhogy beszélhetünk. Nyelvünket megfelelő módon kell használnunk, hogy hű és pontos tolmácsa legyen gondolatainknak, mert írásunknak tükröznie kell mondanivalónkat. Figyelnünk kell a nyelv belső szerkezetére és kapcsolódási pontjaira, szavaink helyére a szövegben, mert ez az általános műveltség része. Éppen ezért nagy a hivatásos tollforgatók, sajtómunkások felelőssége, sőt a mindennapi élet színterein, a hivatalok, iskolák világában, de még társalgás során is fontos, hogy érthetõen, választékosan fejezzük ki magunkat. Ezzel megtiszteljük egymást és ápoljuk nyelvünket is, hiszen a hallgató ezt rögzíti és ezt adja tovább. Alapvetõ elvárás, hogy a gondolatok közvetítésének világosnak és érthetőnek kell lennie. 

Közéletünkben sok nyelvi babonával, pontatlansággal találkozhatunk. Ilyen a germanizmus kérdése is. Hosszú évszázadokig éltünk együtt a németekkel, ezért a németesség befolyásolta nyelvünket. Ennek hatása napjainkig érezhetõ. Társadalmi, közigazgatási, de a mindennapi nyelvünkben, szóhasználatunkban is élnek még a germanizmusok, a németből származó kifejezések. A német nyelv szórendje és fogalmazása, képalkotásai szűrödnek át általuk nyelvünkbe. Ezek többnyire idegenek a magyar gondolkodástól. A német nyelvi hatások a magyar közigazgatás és katonaság német nyelvûségével is összefüggnek. A német nyelvi minták utánzással, másolással épültek be szóhasználatunkba, így keletkeztek ezek a magyartalanságok. Nyelvünk idegen eredetû elemeinek részét alkotják a tükörfordítások, amelyek látszólag magyarok, mert magyar elemekbõl állnak, de eredetük miatt nem érezzük otthonosnak õket. Gyakoriak a németbõl szó szerint fordított kifejezések, mint például: bebeszéli neki - vagyis elhiteti vele. Bevezeti a kiadást a könyvbe, annál jobb a feljegyzi vagy bejegyzikifejezés. A terv vízbe esett -, persze inkább füstbe ment, ahogy az már Petõfinél bevált. A benyomás helyett ahatás is kifejezõbb, jobban illik a metaforákat kedvelõ nyelvünkbe. 

A germanizmus miatt leggyakoribb támadás a -va-ve végzõdésû határozói igeneveket éri. Hányszor hallottuk már, hogy ki lett írva a pályázat, ki lett jelentve a határozat, de ezzel az a baj, hogy egyetlen más nyelvben sem fordul elő. A német nyelv mondatszerkesztései, szóhasználata nem ismeri ezt a szenvedõ szerkezetet, nálunk mégis gyakran támadás éri.  

megbeszélés tárgyát képezte helyett magyarosabb, ha azt mondjuk: az ülés tárgya volt. Folytassuk a sort. Nagy volt az érdeklődés, a kíváncsiság, amikor kezdetét vette a labdarúgó mérkõzés. Ennél jobb a megkezdõdött a mérkõzés igealakú szószerkezet. Még egy példa: súlyt helyez valamire - ahogy német mondja. Ezt tehetjük konkrét és absztrakt értelemben is. Tehetjük ezt a súlyt vállra, mérlegre, ami azt jelenti, hogy ráteszünk, odarakunk valamit konkrét értelemben, de átvitt értelemben is használhatjuk, ha viselkedésre helyezünk súlyt, vagy ha a tanár odafigyel diákjai problémáira, vagy súlyt helyez magánélete jellemzésére és elmondja: felesége kemény asszony. Szóhasználatunkban gyakran előfordul, hogy valaki felvág, azaz nagyzol, dicsekszik, kérkedik gazdagságával, eszével, ügyeskedéseivel, befolyásával, amellyel vissza is élhet. A felvág is tükörfordítás a németből.  

kilátásba helyez gyakori a hivatali és sajtónyelvben, pedig itt arról van szó, hogy valaki valamit megígér vagy lehetségesnek tart, nem zárja ki bekövetkezését. Az alátámaszt is idegen a magyar szemlélettől, nem tartalmaz olyan képet, amely nyelvünk szokásához kapcsolódik és beleillene gondolkodásunkba. A jó termésre van kilátáshelyett jobb, hogy jó termés ígérkezik vagy mutatkozik. Sok mindent be lehet hozni, de az elhalasztott feladatokat, munkát nem. Be lehet hozni a konyhából a meleg teát vagy a sört. 

Nem nyitottak vitát a téma, a javaslat fölött - olvashatjuk, pedig csak az történt, hogy nem tanácskoztak, nem vitatkoztak valamin az Országgyûlésen vagy az üzleti tárgyaláson. Mi tudjuk, hogy a vita az nem ablak vagy ajtó, hogy nyitható vagy csukható legyen (Über etwas steriten, ratschlagen - hangzik németül.)  

Az összehasonlított kifejezések jelentéstartalma ugyanaz, stilisztikai értékük nyelvhelyességi szempontból azonban különböző. Az előbbi germanizmus idegenszerű, az utóbbi a magyar gondolkodásmódnak megfelelőbb, egyszerűbb, természetesebb. 

Fontos megemlítenünk, hogy akadnak olyan német tükörfordítások, amelyek rögzültek nyelvünkben. Ilyen abelátás, kilátás, tetszhalál, álláspont; ezek a magyaros szemlélettől idegenek és könnyen helyettesíthetők magyarosabb fordulattal. 

A germanizmusok gyakran fontoskodást is jelentenek: a véget vet nem más, mint hogy befejeződött valami. Nyelvi közömbösség, sznobizmus is elősegíti a germanizmusok terjedését. 

https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif

 

Utoljára frissítve:2017. június 05., hétfő 17:53
Novák Imre

         Novák Imre

 

Születési hely Veszprém, idő 1953. szeptember 21.

Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.

3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.

Munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal

Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.

1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.

1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.

Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.

2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.

2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.

Novák Imre                         Közelképek és aranyfedezetek

Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.

A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

Pogány örömmel

Az őrület madara

Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett

A forrás jéghalálba

Merevedett arc.

Tótükre szürkül,

Az erdő és a mezők

Esőbundában.

Elszáradt levél

Tovább hullik az erdőn

Vérző farönkről.

Vörös ikreknél

Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.

Ház dől most házra.

A hegy lábánál,

A völgy közepén mocsaras

Tavak születtek.

Erdőhatáron

Hasadék, felhőkatlan

Ködspirált lövell.

A nap rásütött.

Lepkepár egymást fedő

Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.

Élet vize az ecet.

Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban

Ha alázuhanok majd,

Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,

Az idő megfojtása

Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.

Köd ritkítja az erdőt.

Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,

Fűrészféle alak volt,

Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.

Az eső köröket szúr.

Üres felület.

Vízen fűnyaláb.

Szilfák hosszú árnyékán

Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét

Az akusztikus térben

Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt

Egy csiga is elindult.

Felér a csúcsra?

Égi vonalon

Szaladgál a képzelet,

Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.

Mily világos a homály.

Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Csendes pillanat

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Esti káprázat,

Tűz, víz, légáramlat jön.

Villám csap bele.

Kiváló debatter.

Kiugrott apácák közt

Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis

Éles és tündöklő arc.

Önmagában nő.

Bűbájfotókon

Piros mellbimbójú nő.

Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,

Ördöggel szimpatizálva

Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Messzi a közel,

Mily világos a homály,

Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Apró lökések,

Vénámba hajórajok,

Halcsontok döfnek.

Madaras ágak

Átaludták a telet,

Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.

A nap szemérmetlenül

Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.

Alaknélküli voltunk,

Vagy mindkettő.

Holtak szájában

Homok, kő, giliszta, föld.

Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.

Csak egy test akart lenni

Az életemben.

Farönkfej nyoma

Táncoló alakokkal,

Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.

Szél bújt el az erdőben.

Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:

Átkozott féltékenység.

Sápadt hold néz.

Dögcédulám már

Gyerekeim játékszere.

Apámé sehol.

Nap napra csúszik.

Vagyunk, a holnap nincs itt.

Túlélők leszünk?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned