Recept

Az igazmondás kényes természete nem kedvez az igazmondó egészségének, mert amióta világ a világ sötét tömlöcökbe lökték a vakmerőt, lefejezték, felakasztották, büszke, szép mosolyú szájából egyenként vagy egyszerre verték ki a fogakat. A csillagszemű juhász sem kapott elsőre fele királyságot és királylány feleséget, előtte még meg kellett járnia a fájdalom és a magány mélységeit, s csak utána győzött az igazság a hamis világrend felett. Nehéz az út a felismeréstől a kimondásig, és a dilemma a lélekben zajlik, a tusa remény és rettegés között nappalokat és éjszakákat gyűr maga alá, nem kíméli a szerencsétlent, aki döntését meghozva sem remélhet semmi jót a hatalomtól, a dölyfös önelégültségtől, az agresszív kivagyiságtól. Minden kimondott szó ára a bosszúszomjas megtorlás, amely rendszerint bukással végződik, csak nagy néha jár az igazság kimondásáért cserébe jutalom, és az is inkább csak a mesében. Drága Barátom, nem biztatlak hallgatásra, nem kell elharapnod a szavakat gyáván, nyeldesned a hangokat, visszafognod a kitörni készülő mondanivalót, megfékezned a paripákat, betemetned a lávát, elzárnod a csapot… nem kell. Ha kimondod, attól, ha bennmarad, attól szenvedsz majd. Nem mindegy, hogy a bosszú, a megtorlás, a gőg vagy a hatalmi pozícióban lévő embertársad végez veled, vagy az egyre betegebb lélek, amely sorra támadja meg egészséges szerveidet, a gyomrodat, a szívedet, a torkodat, a pajzsmirigyedet, halványuló véredet, a kiábrándulástól elsavasodó, vegetatív – vegetáló önmagadat? Ha választani kell, légy inkább bátor, mások ellen talán több esélyed van a túlélésre, mint ha autoimmun folyamatokban falja fel önmaga testét a lélek. Az önkontroll a lelkiismeret legelszántabb ügyésze. Saját magad elől sajnos nincs menekvés.

Utoljára frissítve:2017. április 08., szombat 15:12
Kapui Ágota

Sepsiszentgyörgyön születtem, ott jártam iskolába, 1974-ben érettségiztem a Székely Mikó Kollégiumban, akkori nevén az 1. sz. Líceumban. A kolozsvári Babeş - Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szereztem magyar-francia szakos tanári diplomát 1979-ben. Egyetemi éveim alatt több versem is megjelent az akkori vezető kulturális folyóiratokban, irodalmi lapokban, antológiában. Egy felfele ívelő, ígéretes pálya elején álltam, de az államvizsga után hirtelen a sepsiszentgyörgyi kapcsolószekrénygyár rideg valóságában találtam magam, műszaki fordítóként. A nyolcvanas évek derekán két kötetemet is befogadta a bukaresti Kriterion könyvkiadó (egyik gyerekverses kötet lett volna), azzal az ígérettel, hogy nemsokára napvilágot látnak. Ezekben az esztendőkben elég sok elutasítást kaptam a szerkesztőségekből, olyan emberektől, akik ismerték a képességeimet, és korábban szívesen publikálták a verseimet. Volt, aki azt is elárulta, hogy nem magától, hanem felsőbb nyomásra hozta meg ezt a döntést. Tudom, nem én voltam az egyedüli, lehet, hogy másokat még keményebb eszközökkel próbálták rábírni a hallgatásra, vagy elvei megváltoztatására. A diktatúra ezen éveinek beszűkült világa, a hétköznapok szürkesége, a megélhetési gondok és magánéleti problémák időszaka nem kedvezett az önmegvalósításnak, így engem és családomat is magával sodort a kitelepedési hullám, a hirtelen megnyíló menekülési lehetőség. 1988 áprilisában férjemmel és fiammal átléptük a határt és egy Budapest melletti kisvárosban, Dabason telepedtünk le és kezdtünk új életet. A Kriterion közben felmondta a szerződésünket, mondván, hogy hazaárulóvá váltam. Az áttelepüléssel és a megváltozott életkörülményekkel egy időben kiapadt amúgy is vékonyka költői vénám, és 25 éven keresztül egyáltalán nem írtam veret, majd 2007-körül ez az írásképtelenség váratlanul feloldódott bennem, és újra születtek versek.

Tizenöt évig voltam a dabasi gimnázium tanára, majd 2002-től pályát módosítottam és az önkormányzat kabinetiroda-vezetőjeként kulturális feladatokkal, rendezvényszervezéssel, kiadvány- és újságszerkesztéssel foglalkoztam és foglalkozom ma is. Tavaly érlelődött meg bennem a szándék, hogy megjelentessem a kötetemet, ebben régi barátom, Kaiser László maximálisan támogatott, és ő maga szerkesztette meg A másik oldalt. Így váltam hatvanévesen elsőkönyves költővé.

Kapui Ágota

Legfrissebbek a szerzőtől: Kapui Ágota

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned