- Írta: Novák Imre
- Kategória: Tárcák és tanulmányok
- Megjelent: 680 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Otthon Übünél -
Kováts Albert művészetéről
Kováts Albert nem olyan régen ünnepelte 80. születésnapját, és ebből az alkalomból rendeztek tiszteletére tárlatot a legutóbbi években készült képeiből a Műcsarnokban. Nem csak festő, hanem szakmai vezető is, hiszen alapító tagja és hosszú évek óta elnöke az 1995-ben megalakult Magyar Festők Társaságának. Az ő kitartásának, aktivitásának, állhatatos szervezőkészségének és kifogyhatatlan ötleteinek köszönhető, hogy ez a szervezet immár 21 éve működik. A művészeti élet és a festőszakma szempontjából fontos tevékenysége sokat elárul Kováts Albert művészi, és emberi értékeiről, szakmai hozzáállásáról, és szervesen hozzátartozik alkotói pályájához is. A jelenlegi születésnapi tárlat ezért csak úgy lehet teljes, ha valamilyen módon a Magyar Festők Társasága is megjelenik. A kurátor felkérésére a kiállításon szereplő alkotók műveikkel elsősorban a 80 éves mestert köszöntik. A 27 festő nem reprezentálhatja ugyan a közel 300 tagú szervezetet, de alapelvei a bemutatásra jó alkalmat kínálnak.
Kováts nem végzett képzőművészeti főiskolát. Szabadiskolában tanulta a szakmát az ötvenes évek elején, közben többnyire segédmunkásként dolgozott, melyet két 56-os börtönév vágott ketté. 1969 óta a Művészeti Alap tagja,aztán a röplapozás miatt elszenvedett börtönbüntetés miatt 1956-os emlékérem elismerésben részesült. 1999-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.
A hatvanas évek végén festett misztikus tájait Vajda és Paul Klee szelleme ihlette. Nagy témája: Jarry Übü királya, művészetének emblematikus alakja Übü, illetve az „übüség”. Az Übü-sorozat a politikai elvek és a napi gyakorlat ütközéséből származik. Otthonos ebben a gondolati világban.
A bensőséges víziók festője. Képeinek fontos motívuma a labirintus, a hálózat, a térképszerkezet, amely jelképesen az emberi lét, illetve az aktuális, mindenkori hatalmak útvesztői izgalmának felidézője. Festői munkássága mellett 1991 óta ír, publikál képzőművészeti és várostörténeti vonatkozású cikkeket, 1993–98 között képzőművészeti műsorokat szerkesztett az MTV-ben.
Kedvelt kompozíciós eleme a míves-rajzos, nagy befoglaló forma, amelynek kontúrján belül fantasztikus utazás kezdődik egy aprólékosan kidolgozott, valószínűtlen tájon. Tiszta, hűvös, zenei hatású precíz szürrealizmusa groteszk elemekkel - ahogy Forgács Éva fogalmaz.
Szeszélyesen indázó vonalakkal, pontok, pöttyök, szálas vonalkák sokaságával ír rájuk olyasmit, ami lehetne repülőgépről nézett szántóföld, tán sakktábla, régészeti ásatás, vagy sütemény közelről. A lényeg a kapcsolódó képrészlet és a hatása. A kompozíció jelenti az elsődleges eszközt a gondolatok kifejezéséhez, miközben üvölt vagy nevet Übü.
A rendezettség árad Kováts képeiről. Életünk meghatározó fogalmairól szól, gondolataink gördülékenységét segítő olaj vezeti rajzait, és gyakran fut a képkereten túlra utalásaival, illetve oda vezető súlyos történelmi, irodalmi építőköveiként. Ilyen a Tengerre magyar! és a Van kiút. Vagy a Ma kőhalom képe. Ezek kapaszkodóul is szolgálnak a képek értelmezéséhez. Mindennapi közbeszédünk kedvenc szavait használja.
Egyszerre hivatalnok és világot kigúnyoló mesélő. A szerkezetrajzai tisztán felvázolt kompozíciók. Pedáns rend uralkodik képein néhol barokk formákkal, melyet a tiszta ész vezet az értelmes tartományokon keresztül. Zenei akkordok zendülnek fel képein.
Évtizedekig kollázsaival forrt össze a neve, ahol, mint gyorsan pergő filmen, úgy kapcsolódnak egymáshoz a képdarabok új jelentést alkotva. Öntörvényű alkotásrendszert hozott létre, melyen keresztül kimutatja a világ kommunikációs hegeit. A két torony című szobra a New York-i katasztrófa emlékét idézi. Kováts arról győz meg minket, azt bizonyítja, hogy a művészet tág teret ad az alkotásra, ha a képeket, képtöredékeket egymás mellé illesztjük. A kollázsok során a felhasznált elemek saját testüket, arcukat adják az új alakhoz. Így válnak képei színházi jellegűekké.
A kalligrafikus finomságú kecses vonalakat éppen úgy alkalmazza, mint a tömör, tömött és erőteljesebb mintázatokat. Nála izgalmas, talányos alakvariációkkal találkozunk, amiket szavakkal nehéz elmondani. Expresszív, ironikus, szürreális figurákat egyaránt teremt artisztikus, míves felületein.
Alkotásai gyakran lírai szaggatottságú látomások, melyekben a színtiszta borzalom is lehet tragikomikus. Sokrétű és rangos az életműve.
Novák Imre
Novák Imre
Születési hely Veszprém, idő 1953. szeptember 21.
Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.
3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.
Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.
Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.
1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.
1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.
Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.
Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.
2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.
Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.
A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.
2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.
2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.
Novák Imre Közelképek és aranyfedezetek
Álmodó színes
Falevelek merülnek
Téli halálba.
A nappal vére
Finom és egyszerű nő
Lelkére csordul.
Pogány örömmel
Az őrület madara
Szökőkúttá vált.
Sírcsonkok mellett
A forrás jéghalálba
Merevedett arc.
Tótükre szürkül,
Az erdő és a mezők
Esőbundában.
Elszáradt levél
Tovább hullik az erdőn
Vérző farönkről.
Vörös ikreknél
Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.
Ház dől most házra.
A hegy lábánál,
A völgy közepén mocsaras
Tavak születtek.
Erdőhatáron
Hasadék, felhőkatlan
Ködspirált lövell.
A nap rásütött.
Lepkepár egymást fedő
Árnyékában várt.
Húzza a nyelved.
Élet vize az ecet.
Fanyar és bizarr.
Spárgafonatban
Ha alázuhanok majd,
Ki szövi tovább?
Szótagok, szavak,
Az idő megfojtása
Tizenhét álom.
Gőzölög a táj.
Köd ritkítja az erdőt.
Levélkavargás.
Hol jött vagy ment,
Fűrészféle alak volt,
Csak jött, ment, jött, ment.
Víz színe remeg.
Az eső köröket szúr.
Üres felület.
Vízen fűnyaláb.
Szilfák hosszú árnyékán
Úszó szigetek.
Nyugtalan szellemét
Az akusztikus térben
Emlék kísérti.
Sziklás hegy előtt
Egy csiga is elindult.
Felér a csúcsra?
Égi vonalon
Szaladgál a képzelet,
Mikor szóródik.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Őrzi elszáradt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Árnyékok, formák
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Szádban cseresznye
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Messzi a közel.
Mily világos a homály.
Kuszán egyszerű.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Ördögűzés folyt.
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Csendes pillanat
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Esti káprázat,
Tűz, víz, légáramlat jön.
Villám csap bele.
Kiváló debatter.
Kiugrott apácák közt
Cinizmust hirdet.
Fény sehol, mégis
Éles és tündöklő arc.
Önmagában nő.
Bűbájfotókon
Piros mellbimbójú nő.
Tériszonyom van.
Árnyam növekszik,
Ördöggel szimpatizálva
Hínár, víz fon át.
Csendes pillanat,
A partra lépő folyó
Életcsuszamlás.
Ördögűzés folyt
A halál nevű képlet
Fogásaival.
Nem értem magam.
Összedolgoztuk magunk,
Majd kettévágtuk.
Gazdag, csinos táj.
Az élet nem vetélytárs.
Szerelmed alkot.
Ha kibírom a
Földi létet, akkor a
Pokol is jöhet.
Messzi a közel,
Mily világos a homály,
Kuszán egyszerű.
Szádban cseresznye.
Napfény, eső, szél, halál.
Csak egy nap telt el.
Árnyékok, formák,
Kedvesed hasonmása
Szirénhangon szól.
Őrzi elhervadt
Virágok sziromporát
Az elszáradt fű.
Karddal nyert folyók
Zúgásán mindenki ért.
Keselyű les föntről.
Apró lökések,
Vénámba hajórajok,
Halcsontok döfnek.
Madaras ágak
Átaludták a telet,
Vízbe bámulnak.
Víz selymesedik.
A nap szemérmetlenül
Eléget mindent.
Nem élő, nem holt.
Alaknélküli voltunk,
Vagy mindkettő.
Holtak szájában
Homok, kő, giliszta, föld.
Hús, gyümölcs után.
Nézett, mosolygott.
Csak egy test akart lenni
Az életemben.
Farönkfej nyoma
Táncoló alakokkal,
Életrajzokkal.
Fák hajladoznak.
Szél bújt el az erdőben.
Onnan jön vissza?
Téli éj gondjai:
Átkozott féltékenység.
Sápadt hold néz.
Dögcédulám már
Gyerekeim játékszere.
Apámé sehol.
Nap napra csúszik.
Vagyunk, a holnap nincs itt.
Túlélők leszünk?