Nekrológ
Petz György: 1955. február 28.-2020.augusztus 27.

 

Amikor a döbbenettől megáll az ember rohanás közben, és azt mondja: ezt nem hiszem el!, mert olyan váratlanul megy el egy jóbarát, egy tehetséges íróember, akkor elszámolásra kényszerít az élet.
Így állunk most megrendülten Petz Gyuri halálával szemben.

Nem is olyan régen még kaptam tőle cseten egy verset – időről időre e módon is kommunikáltunk - , aztán az élet folytonos viharai miatt csak távolról figyeltük egymást azzal a jó tudattal, hogy ez mindig így lesz…
Tegnap aztán elképedve konstatáltam a felfoghatatlant: több verset már nem fog küldeni.
Ennyi? Tényleg csak ennyi volt?

Tudom, most írnom kéne Róla szép és megható dolgokat, hogy mekkora formátumú író és ember volt, hogy a tanítványai mennyire szerették, meg általában mindenki, és hogy januárban, amikor felkértük, hogy legyen aHetedik szerkesztője, és lelkesen rábólintott, mennyire örültünk neki…, de elszorult torokkal nehéz bármit is mondani, írni…

Mások majd megírják az életrajzi adatait;
született,…
tanult,…
tagja volt,…
tanított,..
apa volt…

Én most aHetedik nevében csak ennyi tudok mondani:
Köszönjük, Gyuri!
Köszönjük Gyurit…

Álljon itt az utolsó, cseten küldött verse:

 

 

Hommage a A. J.

Átülök. Csillámló sziklafalra.
A nyár már őszbe hajlik, üres szellő.
Körbeírom szívem, megszokta már.
Újra adok múltat, hadd legeljen,
Fejem lehajtom, kezem lehullik.
Szemem hiába, senki nem jön.
Megmaradok? Vagyok. Belső utazás.
Szeretni kell, hát köszönöm, néma
Nem vagyok, minden szervem szól
Hozzád, kinél valósabb anyagból
Még sosem volt éteribb lény, ki
Szóra bír félelmes magasok alján,
Ahol megzsendülnek az örök élet
Lényei, nedvei, vágyai, a mindentudás,
Honnét utazó másként tér meg, mint oda,
Ha lenne itt út, végén otthona, víz, kenyér,
Lélek és hús nyugalma, örök ágya,
Nem alvadt vérdarab.

 

Petz Gyuri2

Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is...

Legfrissebbek a szerzőtől: Ferenczfi-Faragó Eszter

Tovább a kategóriában: « Lehet, hogy hazudtam
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned