Kedves Olvasó! Kedves Szerző! - Joggal elvárható, hogy rövid, de a lényeget a teljesség igényével megragadó bemutatkozást tartalmazzon az alábbi néhány bekezdés. - Névjegy, ha úgy tetszik.

Joggal elvárható, hiszen az ötletgazda én magam vagyok. - Ez azonban mégis közel áll a lehetetlenhez.

Önmagamat olykor költőnek merészelem gondolni. - Sok kutakodásom közepette azonban nem találtam olyan tudományos igényű munkát, amely definiálta volna a költészet fogalmát. - S ezt a definiálatlanságot nyugodtan kiterjeszthetjük az irodalom, a művészet és az élet minden fontos, a mán túlmutató kérdésére. - Az emberi törekvések nem kevés része éppen ezzel a definiálatlansággal küzd. - Úgy tűnik, kultúránk sok-sok ezer éves, - felmérhetetlenül sok törekvése épp a legemberibb, legmélyebb, legfontosabb kérdésekre képtelen választ és definíciót adni. - Ezért is tesz erre próbálkozást újra és újra minden nemzedék, s azon belül minden ember.

A folyóirat címét József Attilától kölcsönöztük. - Ezzel természetesen tisztelgünk az egyik legnagyobb magyar költő emléke előtt, aki valóban nem csak kevesekhez, hanem egész népéhez intézi tanító szavait még ma is, - és még nagyon sokáig. - Másrészt, e tisztelgésen túl fel kívánjuk hívni a figyelmet a misztériumra. - A költő, avagy a teljességet megélő ember József Attilánál is definiálatlan marad. - Minden strófában hat definíciót ad. - Hat erős, átütő meghatározást. - A teljességet elérő ember azonban egyszerűen "csak" a hetedik. - Ezt fontos észben tartanunk!

A kommunikációval és a nyelvészettel foglalkozók állítják, hogy a modern nyelvek, - így a magyar nyelv is mintegy egymillió szót ismer. - Ennek részét képezik egyrészt a szakkifejezések, az archaikus kifejezések és a nemzetközi szavak, amelyek beépülnek a közbeszédbe és az irodalomba is. - Ezzel szemben tízezer körülire teszik Arany János irodalmi szókincsét. - Micsoda pazarlás! - A legválasztékosabban író magyar szerző a rendelkezésre álló jelkészlet egy százalékát használta csupán, hogy kódolja mondandóit. - S az olvasó előtt álló kihívásról, a dekódolás problémáiról még nem is szóltunk.

Pilinszky János metanyelvről, s ha költészetről van szó, meta formákról beszél. - Egy nyelven túli kommunikációról. - József Attila csak annyit mond: "a hetedik". - Ötször mondja ezt a versében, s legalább ötfélét jelent. - S a csoda az, hogy bár magunk sem tudjuk megfogalmazni, - mégis az az érzés jár át minket, hogy pontosan értjük azt, amit jelent. - Bár megfogalmazhatatlan, mégis megérthető. - A művészet ünnepi pillanata pedig az, hogy újra és újra kiderül: megragadható. - Egy ilyen egyszerű szóban is: A hetedik.

Az életet megélni próbáló emberek között a művész a hetedik. - Nem napi huszonnégy órában, nem teljes munkaidőben. Még csak nem is minden héten. - Kizárólag azokban a pillanatokban, amikor megfogalmazza, megformálja azt az egyszerű, végtelenül egyszerű dolgot, ami a metanyelv értésére ragadtatja az olvasót, a nézőt, a hallgatót.

A Hetedik elsősorban irodalmi tartalommal kíván szolgálni. - De ne feledjük el: minden művészet ezt, a "hetediket" igyekszik elérni. - S ha már a definiálatlanságról szóltunk, azt se feledjük el, hogy nem határozható meg, meddig is tart a művészet. - A filozófus is, a tudós is, a munkás is művész a maga módján, amikor fölé emelkedik, s fölé emel a hétköznapoknak.

A Hetedik születésekor többen óvtak az "amatőr" szó használatától. - Tény, hogy a dilettáns irodalmat nem kívánjuk népszerűsíteni. - Azonban az amatőr szó ez esetben nem a kóklert jelenti, hanem azokat, akik számára a művészet eddig még nem hozott egzisztenciát, társadalmi státuszt. - Sokunknak talán soha nem is hoz majd. - Reményeink szerint velük együtt több méltán elismert szerző is rendszeresen publikál nálunk. - Ők ezzel szolgálatot vállalnak. - Talán az ő nevük vonzereje veszi rá az olvasót, hogy a ma még ismeretlen szerző sorait megismerje. - S bízom abban, hogy az Olvasó sok új hetediket ismer meg közülük.

A Hetedik tehát arra vállalkozik, hogy csiszolt lencseként összegyűjtse a fényt, havonta egy-egy pontba. - S ha hónapról-hónapra jól csiszoljuk meg a tartalmat, - ez a folyóirat is lehet olykor-olykor hetedik.

Kedves Olvasók! Kedves Szerzők! Idővel szinte minden időszerűtlenné válik. A Hetedik azonban most vált időszerűvé. Tanyát ütünk itt, a huszonegyedik század elején néhány hónapra, vagy néhány évtizedre, hogy összetalálkozhassanak azok, akik a megfogalmazhatón túlit keresik. - Keressük együtt! - S találjuk meg olykor!

Tisztelettel:

 

Ferenczfi János

Alapító

 

Utoljára frissítve:2020. április 29., szerda 16:57
Ferenczfi János

Pár szó rólam...

Ferenczfi János vagyok. Hatvanhetes. Folyton újrakezdő. Túl egy kudarcos házasságon. - Két nagyszerű fiam van, egy új társam, s szerencsére sok kitűnő barátom. - Egzisztenciám, - mindenkor pillanatnyi....

1985-ben díjazottja voltam a Sárvári Irodalmi Körnek. - Aztán csend. - Kiálltam egy elv mellett, s ez nem volt kívánatos.

A kilencvenes években nem írtam, - eleget. - A Petra Alapítvány vezetőjeként kulturális szervező munkát végeztem.

A kétezres években tagjává váltam a RIM-nek, a Bohém Asztaltársaságnak, A Napsziget Alapítványnak, a Napszél Egyesületnek, satöbbi. - Közben kiálltam néhány elv mellett, ami nem volt kívánatos....

2009. szeptemberétől rádiós műsort indítottam IRKA címmel a Fúzió Rádióban. Ma a Muzsikus Rádióban tevékenykedem, a P_RéS című műsor gazdájaként.

Szerveztem és vezettem pódium beszélgetéseket, irodalmi esteket. Beszéltem megnyitókon, könyvbemutatókon, találkozókon.

Kötetem nincs. - Leszámítva a három nulladik kötetemet, - amelyek rendhagyó pódiumműsorok voltak.

Satöbbi.

Most pedig A Hetedik kitalálásával, megvalósításával, - szerzők és szerkesztők felbujtásával foglalkozom. - Álmodom, s az álmok egy része valóra válik.

Tovább a kategóriában: A művészet zsenialitása »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned